Óvodás korú gyermeked volt már szerelmes?

Van szerelem, már 3 éve tart, kiscsoporttól.

A fiam már gyűrűt is vett neki.

Az hogy mennyire viszonzott, hát olyan igen is, meg nem is. Nagyon szereti a kislány is a fiamat, sokat vannak együtt az oviba, viszont részéről nem igazán "szerelem", ő inkább anyáskodik a fiam felett. Más fiúval is barátkozik. Volt is hogy úgy jött haza a fiam, hogy most szakítottak mert másik fiúnak lett a felesége a kislány. :)

már elég régóta tart, most 5 évesek, talán 1 éve szerelmesek :D

nagyon cukik, mi meg le vagyunk döbbenve az "örömanya társammal", hogy mennyire kitartóan állítják, hogy szeretik egymást :D

puszilkodnak, fa mögött csókolóznak, ajándékokat készítenek egymásnak... igaz a fiam félrelépett ősszel az ügyeletes oviban, szintén viszonzott szerelem volt, azóta is délután keresik egymást az udvaron :D

nem tudom amúgy, hogy miért, de sok lánynak tetszik a fiam, több anyuka mesélte már, hogy unják otthon, hogy a lányuk a fiamról áradozik :D

pedig egy kifejezetten fiús fiam van, nem babázik, nem is megy a lányos játékok közelébe, csak a pasis dolgok érdeklik, a csajok meg körbeülve bámulják :D

Ejnye, de könnyen leírják egyesek, hogy jön-megy a szerelem, pici korban... Ez egyénfüggő!Pláne 4-5 évesen akinek alaptermészete mély érzelmű, (jó értelemben) érzékeny, nagyon fogékony az érzelmekre, abban ez tartós állapot is lehet, hónapokig, akár évekig!

Pedagógusként is, babysitterként is foglalkoztam gyermekekkel. Volt olyan kisfiú, aki könnyes szemmel öntötte ki szívét nekem, hogy a szerelme már nem akar játszani vele, pedig neki szívszerelme...

De olyan is van, aki mindenkibe szerelmes, persze általában az "olyan is" (felszínesebb).

A nemi orientáció és - identitás egyébként még független attól, h ellentétes, vagy azonos neműbe szerelmes-e a kisgyermek, kb 6 éves kor előtt. Hetero férfi vagyok, ovis koromban egy kisfiú pajtásomba voltam szerelmes, de évekig... Aztán 6 évesen már "csak" barátnak éreztem.

Bölcsiben is volt vőlegény, kiscsopiban egy nagy csoportos. Új oviba járunk most, de itt is alakulóban van valami:)

A tavalyi szerelemmel ölelés volt, azt láttam, illetve így összeölelkezve aludtak!:)

Lányom ilyen típus:) A barátnői nem ennyire "szerelmesek":)

Szegény kislányomnak már középsőben megvolt a nagy szerelmi csalódás. Az óvó nénik mondták nekem, hogy mindig csak egymással játsszanak, milyen édesek. A lányom mondta is, hogy hozzá akar menni feleségül. A fiú nem tudom igazán mit gondolt erről az egészről. Mert a buta szülei elkezdték csúfolni, hogy te hősszerelmes. stb. Úgyhogy utána nem volt hajlandó többet szóba állni a lányommal.

Mondta is szegénykém:

-Már nem szeret engem, mert rájött, hogy kislány vagyok!

A férjem jót nevetett ezen:

-Micsoda lúúúzer!

De valahogy a lányom azóta tartózkodóbb a fiúkkal. Pedig az egyik egyszer egy gyűrűt is adott neki (bár nem hiszem, hogy tudja, hogy a felnőtteknél ez mit jelent.) De a lányom azt mondta, hogy neki nem tetszik az a fiú.