Nagyon aktív, jövős- menő kisgyereketek mellett ti is hulla fáradtok vagytok már estére?

Mennyi idős a kicsid? Akármilyen életkorú is, igaza van az elsőnek, nem kell egész nap aktívan játszani vele!!!

Mondjuk, a gyerekek nem egyformák, van akivel könnyebb, van akivel nehezebb. Nekem 4 van, ebből 2 nyugodt, békés magában is jól eljátszó kisgyerek volt, 2 meg aktív pörgős jövő-menő. A legkisebb most 15 hónapos, na őt jól megkaptam, amióta csak járni tud meg nem áll, a bútorok tetejére is felmászik, mindent szétszed, mindent szétrámol, vele állandóan foglalkozni kell. Ő is mindig plusz feladatokat csinál nekem, pakolhatok, takaríthatok utána.

Most beteg, délelőtt orvosnál voltunk, 5 perc alatt szétszedte a rendelőt, a doktorbácsi azt mondta neki: legalább tegyél már úgy, mint aki beteg...

Úgy tapasztaltam, az ilyen gyereknek nagyon fontos a kimozdulás otthonról. Írtad, hogy kiviszed minden nap, ez jó, de ezen kívül a napi levegőzés mellett még keress neki valamit, csinálj plusz programokat, ahova szívesen elmész vele, baba-mama klub, vagy csak egyszerűen plázázás, ha vidéki vagy egy kis kirándulás busszal, vonattal stb. És ezen kívül apa vagy valaki ha vigyázna rá néha, míg te kimozdulsz, hogy ne csak rajtad lógjon!

Azt jól teszed, ha délután te is pihensz kicsit. Én sokszor a házimunkát beviszem a gyerekszobába, mert ott szépen eljátszik, ha én is bent ülök, ruhát hajtogatok, varrok, vagy akár krumplit, zöldséget pucolok előkészítve a főzést, mert ha a konyhába megyek, jön utánam, s rögtön csatatért rendez. Esténként a szobájában olvasgatok, vagy a nagyobb tesók is odajönnek játszani, ha már társaság van, nincs semmi baja. Vannak ilyen gyerekek. A lányom meg a legnagyobb fiam ennek pont az ellenkezője volt, szoktam mondogatni az ismerőseimnek, hogy ha elsőre olyan gyerekünk születik mint a legkisebbünk hát biztos nem vállalunk több gyereket, kettőt sem nemhogy négyet. Na de én nem esek kétségbe, mert tudom hogy ennek a korszaknak is vége lesz, kinövi majd ezt. Téged is ezzel biztatlak, de addig se hagyd a fejedre nőni, nem kell folyamatosan szórakoztatni, próbáld időnként magára hagyni a játékaival, és mozduljatok ki együtt is, de főleg mozdulj ki egy kicsit nélküle is, hogy fel tudj töltődni.

Igen, én is elfáradok. És ő a második ilyen típusú gyerekem, a nagy más iskolás, ő is ilyen volt. :)

Ha vigasztal, a nagy nagyon érdeklődő, okos gyerek lett, szerintem annak is köszönhetően, hogy ennyire igényelte a figyelmet. Szóval jobb lesz és megéri. Én másodszor is túlélem. :)

Kedves kérdező, a 4 gyerekes anyuka vagyok, majd meglátod, egyre könnyebb lesz, és akkor majd meggondolod a kistesót...

A jövőt előrevetítve, a legidősebb fiam már lassan 14 éves. Ő volt aki pici korában áldott jó baba volt, sosem sírt, békésen eljátszott, nyugodt volt, elvolt magában. Most is ilyen, elvan magában, sőt kissé most már magába forduló, nehezen nyílik meg, nemcsak azért mert kamasz, hanem mert tényleg pici korától ilyen volt.

A második fiam 12 éves, ő volt ilyen pörgős-hiperaktív-sírós-nagyon anyás mint most a legkisebbem. 1-2-3 évesen állandóan rajtam lógott, mindig jött utánam, sose akart egyedül játszani, nem volt el magában. Ovis korában rengeteg szerepjátékot játszott, fantáziája határtalan, állandóan épített, alkotott. Most milyen? Nagyszájú, nyíltszívű, társaság középpontja, sok barátja van. Nagyon kreatív, tele van ötletekkel, csak egy dolog, amit most csinál, apró kísérletekről készít videókat, s teszi fel a you tube-ra, a szobája falán graffiti van amit ő festett. Velem is nagyon nyílt, sokat-sokat beszélgetünk, nagyon jó, hogy ő ilyen.

Hát ilyesmi gyerekre számíthatsz hosszú távon, hidd el sok öröm lesz benne még! Kitartás!