Anyukák, ti nem érzitek szegénynek magatokat?
Hogy van ez? 3 gyereket nevelünk, a férjemnek is van munkája, nekem is van állásom, jelenleg gyed-en, de biztos háttér, hitelünk nincs, kocsink van, házunk van, de nap mint nap ki kell mondanom a gyerekemnek: nincs rá pénzünk!
A legnagyobb már iskolás, jön azzal, hogy az osztálytársainak már saját gép, tablet, i-phone, 20 ezres cipő stb. hát őrület. A kicsiknek is nyomatják a reklámokban a 10-20 ezres játékokat, csak nekünk nincs rá pénzünk?
Én gyerekkoromban takarékoskodtam, spóroltam, gyűjtöttem a zsebpénzemet, hogy megvehessem magamnak ezt-azt. A fiamnak is mondta, gyűjtse a pénzét, azt mondta, minek, az édeskevés, abból nem gyűlik össze se egy x-box se egy laptop, hát nem az biztos.
Miért ilyen a mai világ? És ne gyertek azzal, hogy minek vállaltunk 3 gyereket, ha nem tudunk megadni nekik mindent, az az igazság, hogy ha egy gyerek lenne, se tudnék neki kapásból külön számítógépet venni, 20 ezer Ft-os cipőt se vennék a lábára, mert 3 hónap múlva kinövi.
Ti hogy vagytok ezzel? Olyan ez a világ, hogy akármit is kapnak meg a gyerekek, hiányérzet marad bennük, mert azt látják, hogy másnak sokkal több van.
válasza:
válasza:Hát, 11-es, nagy igazságokat írtál le. Én is 76-os vagyok.
Kedves Kérdező!
"A fiamnak is mondtam, gyűjtse a pénzét, azt mondta, minek, az édeskevés, abból nem gyűlik össze se egy x-box se egy laptop, hát nem az biztos. "
Ez oké. De mondd meg neki, hogy ha annyira szeretné azt a szart (bocs), akkor gyűjtsön, hajlandóak vagytok kipótolni, ha látjátok, hogy nem fogy el a lelkesedés 3 hónap után.
Persze, ha ez így megoldható a családi kasszából.
Hogy azért érezze, hogy nem csak az a 2 lehetőség van, hogy nem kapom meg, mert nem telik rá, vagy megkapom, mert telik rá. Hogy ha ő tesz vmit, akkor könnyebb elérni, mint ha csak ül és várja a sült galambot.
Nemcsak mi, az egész társadalom ilyenné vált. Én is veled egyidős vagyok, mi még tudtunk örülni egy-egy könyvnek, labdának, vagy a Gazdálkodj okosan! társasjátéknak, vagy a bűvös kockának gyermekkorunkban. Még amikor a legnagyobb fiam megszületett, valahogy még én sem láttam ezt az őrületet, számomra mindez az utóbbi pár évben vált nyilvánvalóvá. Dolgozunk, gyűjtünk valamire, megvesszük, de már elavult, mert jön az újabb. Ebbe a világba beleszületett gyerekeknek hogyan magyarázod meg, hogy nem attól leszel boldogabb, ha minden évben lecseréli a telóját, tévéjét, számítógépét. Ja a minap jegyezte meg: anya, le kéne már cserélni a gépet, mert gagyi. Gagyi? 3 éves laptop már gagyi, lassú, hiába felel meg minden szükséges dolognak, amire használjuk, a gyerekem szerint gagyi. Hiába mutatunk jó példát, a környezet is húzóerő.
Igen egy 9 éves még nem fog olyan éretten gondolkodni, mint legalább egy középiskolás, és nekem az a bajom, hogy nincs a mai gyermekekben az a fajta nyugodt megelégedettség, ami nekünk még megadatott. Én nem vágytam saját számítógépre, mert másnak sem volt, nem voltak elérhetetlen vágyak, egy új könyv, egy mozijegy, egy társasjáték, egy családi kirándulás az állatkertbe, ez mind elérhető volt, pedig az én szüleim tényleg szegények voltak, szegényebbek mint most mi, de tisztességgel felneveltek. A gyerekeim elé pedig az a világ tárul, amiben vágyakozhatnak elérhetetlen vágyak iránt, és közben nem értik, hogy ha ez olyan drága és elérhetetlen, akkor másnak miért van. Lehet, hogy később majd megértik a dolgokat, de most csak szenvednek emiatt.
válasza:7-es, én már gimiben is így gondolkodtam, sőt általános iskolás lehetettem, 6-7 éves, amikor valaki megszólt, hogy a görkorcsolyám nem egy élű, hanem még az a retro 4 kerekű cipőfűzős szar....először elkeseredtem, aztán anyukám látta hogy baj van, és megkérdezte mi a gond én meg elmondtam. Erre ő azt mondta: máskor nyugodtan mondjam meg annak a gyereknek, hogy anyukám ugyanannyit dolgozott azért a 4 kerekűért mint az ő szülei az egy élűért... ez nagyon megmaradt bennem. és onnantól bárki csúfolt, ezt mondtam neki és sose tudtak rá semmit mondani fülüket farkukat behúzták :))))
persze volt olyan 10-12 éves koromban, amikor irigyeltem az osztálytársaim hogy a büfében ehetnek, de azért ez sose hagyott bennem mély lelki szenvedést :)
válasza:Én is Szabolcsi vagyok,és mi sem vagyunk szegények egyáltalán,sőt,pont a napokban mosolyogtam egyet magamban mikor mentem haza,hogy ahhoz képest,hogy nagy a szegénység,tele vannak az utak audikkal,bmw-kel meg hasonló méregdrága autókkal.még szabolcsban is...mondjuk szerintem ez a szabolcsi dolog pont olyan közhely,mint hogy Borsodban csak cigányok laknak.És ugye nem csak cigányok laknak...
Egyébként nekem egy ismerősöm kérdezte a minap,hogy mennyire drágán veszek a gyereknek ajándékot.Az ő fia valami nagyon hiper szuper okos telefont kért,meg 40 ezres legót.8 éves.Kicsit ledöbbentem...
Köszi, utolsó. Mi Borsodban lakunk... Itt is ha bemegyünk a bevásárlóközpontokba, mindenki annyit vásárol, mintha itt lenne a világ vége, tele kosarak, drága cuccok, menő kocsik.
És ott van a mélyszegénység, mert tudom, hogy van ahol tüzifára nem lesz pénz a téli szünetben, nemhogy karácsonyfára, ilyen világban élünk!
A fiammal megegyeztünk, akváriumot kap karácsonyra, a belevalókat, halakat ő veszi a zsebpénzéből.Ez így is 20 ezres történet a mi részünkről, de ő is meg van békélve, mert elég "menő" ajándékot kap, ezért nem fogják cikizni.
Mert hát akárhogy is neveljük őket, a haverok véleménye is számít, és most kegyetlen és kíméletlen a világ, nem olyan mint régen. Amikor én gyerek voltam, az én szüleim szegények voltak, de sok más hasonló volt mint én, ezért nem fájt a szívem, boldog gyerekkorom volt, mert ha voltak is körülöttünk gazdagabbak, nem dörgölték az orrunk alá, hogy te szegény vagy és nincs menő cuccod, másképp éltek akkor az emberek.
A mostani fiatalok közt nagyon sok a kegyetlen elkényeztetett és nagyképű gyerek szerintem.
válasza:Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!