Te tudsz igazán mérges lenni a gyermekedre? Vagy ez csak pár pillanatig tart? Vagy igazából nem is vagy mérges csak úgy csinálsz? Olyan max 10évesig gondolom

Tudok igazán mérges lenni de általában nem tart sokáig.

De abban az egy-két percben szégyen ide - szégyen oda de azt kívánom hogy bár csak legalább egy hétre elmehetnék egy lakatlan szigetre itthonról.

Ez az érzés olyankor szokott elő jönni általában ha beteg és antibiotikumot kell szednie, főleg ha már egy-két adagot be tudtam neki és utána meg nem hajlandó bevenni. Ilyenkor bennem igazán azért megy fel a pumpa mert tudom hogy azzal hogy kudarcot vallok valahol neki ártok mert ugye az antibiotikumot ha már elkezdte szedni végig be kell szednie. Viszont rá vagyok mérges mert egyszerűen bármit csinálok, könyörgök, ígérek, szépen kérem, utasítom nem hajlandó bevenni. Vagy ha beveszi kiköpi, amikor ugye már egy adagnak lőttek...

A másik amiért igazán mérges tudok lenni az wc probléma. Amíg nem volt szobatiszta (közel 4 évesen lett az) idegbajt kaptam attól hogy már amikor nem voltam hajlandó rá pelenkát adni, gondolván hátha úgy végre szobatiszta lesz, simán bekakilt, bepisilt a gatyába és nem hogy nem szólt, de szabályosan nem engedte hogy levegyem róla a pisi-kakis ruhát.

Újabban meg az volt a hobbija hogy az hagyján hogy az oviba nem megy el wc-re, és ha később érek oda érte bepisil, de itthon is csak akkor ha elötte megkérdezi és mondjuk neki hogy mehet.

Egyik éjszaka felkelt hogy pisilne kell, de nem szólt csak sírt a szobájába. Mire felkeltem-átmentem hogy mi a baj-kinyögte hogy pisilnie kell addigra már annyira kellet neki hogy az lett a vége hogy a szobától a wc-ig vezető utat végig pisilte, a wc-be már nem jutott. Mivel előtte ezt napközben is többször eljátszotta elszakadt a cérna és olyan mérges lettem hogy közöltem vele hogy a Jézuskától nem legót hanem cumit kap, mert a kisbabák pisilnek be és nekik cumi való. Mondjuk ennek haszna is volt, mert (lekopogom) azóta az oviba is megy pisilni és itthon is kérdezés nélkül, időben.

Olyan hogy igazán nem is vagyok mérges csak úgy csinálok nincs.

Észre veszi. :(

Épp most vagyunk megint gyógyszer szedésbe. Első alkalom hogy tablettát kapott (tényleg nagyon keserű). 1. bevette nem tudta mire számítson, én se tudtam hogy ennyire keserű azt simán beadtam. Másodjára nem akarta, belekevertem a köptetőbe mert azt szereti. Bevette de hiszti volt belőle utána. Harmadjára mézbe kevertem, úgy is keserű, akkor is hiszti. Negyedik szemnél már úgy voltam vele hogy mindegy mibe keverem úgy se veszi be, akkor jött a már pedig beveszed kisfiam ha akarod ha nem fázis. Fél óra könyörgésnek az lett az eredménye hogy jöhetett a fogtündér. Benyomtam a szájába és ezzel ki is jött a mozgó foga, persze kiköpte, de megengedte hogy teába keverjem. Aztán jött a story a bacikról meg a bacit legyőzni akaró katonákról akiknek a gyógyszer az erő ital és csak akkor tudnak lézert lőni hogy legyőzzék a bacikat. Na ezzel bevett 2 szemet, a harmadiknál közölte: Anya ez csak egy legenda nem is igaz, nem veszem be a gyógyszert mert hazudsz. :(

Szerencsére találtam egy mesét amiben a bacik ellen harcolnak a fehér vérsejtek és amikor a gyerek beveszi a gyógyszert még ügyesebbek lettek a vérsejtek. Ezzel rájött hogy igazat mondok, így tegnap este meg ma reggel még hajlandó volt bevenni. Most megint nem igazán akarja, pedig még van egy levél. :/

Szóval nem egyszerű.

Nekem is sokszor van olyan, hogy majd elröhögöm magam amikor szigorú kellene, hogy legyek.

Még csak 2 éves a lányom, feszegeti a határokat.

Tudja, hogy mit nem szabad, miért szólok rá, de csak azért is csinálná, de előtte rámnéz és elvigyorogja magát, közben lassan elindul a kezével a tiltott dolog/tevékenység felé.

Van, amikor tényleg mérges vagyok és kiabálok vele, akkor nagyon tudok haragudni, de ez hamar elmúlik.

Van olyan is, mikor valami olyan nagyon idióta dolgot csinál, hogy legszívesebben röhögnék egy nagyot a látványon, ilyenkor nagyon nehéz megállnom, hogy komoly maradjak. Legutóbb az történt ami erre példa, hogy míg én mosogattam, ő valahogy kinyitotta a porszívó fedelét, kivette a porzsákot és a pici kezével épp beférve a lyukán, az összes port, hajszálat, kutyaszőrt, szöszmöszt, kavicskákat kiszedegette a nappaliban. A porzsák épp tele volt, annyira rettenetes volt a kosz a nappaliban emiatt, hogy eszembe se jutott haragudni, hanem nevetséges volt az egész látvány.