Anyukám (nagymamájuk) elzavarta ebéd nélkül aludni a gyerekeket, a következő történt, szerintetek igaza volt?

A fiaddal szemben igaza volt, a kislánnyal szemben szerintem túlzásba esett. Még ha valóban olyan válogatós is, ilyet nem mondunk kisgyereknek.

Én se szerettem soha a káposztát, ha le is nyeltem, azonnal visszajött, ez a mai napig így van, pedig felnőtt vagyok. Én is sokszor el lettem küldve az asztaltól, vagy jött a szokásos "addig fel nem állsz az asztaltól, amìg ki nem ürül a tányérod" de ha egyszer nem szerettem az adott étel ízét, vagy állagát, akkor nem. A káposztának a szagától is hányingerem van, a sádga hüvelyű zöldbabot máig nem szeretem, ahogy a kocsonyát, és a lecsót sem.

Ellenben, rájöttem, hogy a spenót nem csak takonyzöld nyálkás izé lehet, hanem jól elkészítve nagyon finom, ahogy a cékla is lehet finom. Sőt, a halászlét is 20 éves korom után szerettem meg, amikor nem csak brutálcsípős szálkás lötty volt.

Attól, hogy kicsi, még van ízlése.

Szerintem is korrekt volt a nagyi. Figyelmeztetett, majd miután nem hallották meg, büntetett. (a büntetés mértéke is helyes volt, hiszen attól, hogy egyszer nem eszik a kisgyerek, még semmi baja nem lesz, és ugye a lenyugvás után visszaülhetett enni- tehát ehetett is a kisgyerek)

Fontos, hogy ilyen helyzetekben nem szabad a nagyi tekintélyét megcsorbítani azzal, hogy nem adsz neki igazat, főleg nem a gyerekek előtt. Mert akkor a nagyinál sem fogják tudni, hogy hol a határ. Lehet még otthon ez megengedett, mert anya többmindent elnéz, vagy szipmlán türelmesebb, vagy egyszerűen így alakult ki, de attól még máshol mások a szabályok és a határok.

Nekünk 3gyerekünk van, és szigorúak vagyunk velük. Sok szabály van, amit be kell tartani, de persze ne katonaságnak gondoljátok a családunkat. Ezeket az alapvető szabályokat pedig "megkövetelem" tőlük. Ezek olyanok, hogy pl. Evés előtt kézmosás, evés közben nincs játék, öltözés, rendrakás, stb. Az alapvető tisztelet megadása a másiknak pl azzal, hogy meghallgatjuk egymást, nem szólunk egymás szavába. Nem beszélünk csúnyán, köszönés, megköszönés stb. Semmi extra, de sajna úgy látom, hogy sok helyen ez sem alap egy gyereknél.

Sokszor beszélgetünk a helyes és helytelen dolgokról, hogy mi a jó, mi a rossz, arról, hogy tiszteljük a felnőtteket, segítünk a kisebbeknek, gyengébbeknek.

Szerencsére azért valami ragad a gyerekekre, mert 5éves fiam elment rollerezni a szomszéd kislánnyal az utcában, és a bicajútig van egy 50m-es nagyon rossz út, és ahogy mentek egymás mellett kisfiam mindkét rollert vitte- segített a kislánynak. És ezt tök magától csinálta. Szóval vannak ilyen kis bíztató jelek.

Nagyobbik fiam most kezdte az iskolát, és elszomorító, hogy miket csinálnak már az elsős gyerekek. Én sokszor alig akarom elhinni, amit mesél. Pl. az első emeleti fiu wc-ből az összes wcpapírt kidobálták az udvarra már a 2. héten szeptemberben. Szétrugdosott 2fiu egy wc csészét. Az asztalon ugráltak fiuk-lányok. Pedig ez egy nívós iskola.

Sajnos én is azt tapasztalom, hogy túlságosan szabadjára vannak engedve a gyerekek, pedig kellenek a határok én úgy gondolom.

Drága 15-ös ! Én EGYSZER írtam, és EGYSZER bocsánatot kértem, egy félreértés miatt!!!! A többit NEM én írtam!

Üdv.: Liberálisozós 4-es :)))))