Ti a testvéretekkel mennyit vigyáztok egymás gyerkére, gyerkeire? Mennyire kölcsönösen működik Nálatok?

passz. nálunk is hasonló a helyzet, igaz jóval kisebb a korkülönbség.

pici korától bevállaltam a gyereküket, persze szívesen, sajátomként szerettem és szeretem most is, nagyon nagy a kötődés köztünk :)

aztán megszületett a gyerekem és már akkor furcsa volt, hogy nem jönnek át, mi meg ugye első időkben nem tudtunk menni. aztán kicsit nagyobb lett a gyerekem (fél éves...), onnantól minden 2. héten nálunk alszik a gyerkőc, a gyerekek nagyon jó viszonyban vannak, testvérként szeretik egymást. sokat is vannak együtt, persze tesómék nélkül :/

enyém egyszer aludt náluk és talán 3x ha vigyázott rá tesóm 1-1 órákra. közben már nagyok persze a gyerekek, kisiskolások.

én egy ideig kértem, mert nagyon jó lett volna a segítség, nincs nagyi, én tényleg 24 órában a gyerekemmel voltam, ami tök jó, csak hát na, 1-1 este jó lett volna apával kettesben. az ő gyerekének szerencsére van egy nyugdíjas nagymamája aki bármikor ugrasztható, sokat is van ott a gyerek, szóval nem is tudja a tesóm milyen is az, hogy 6 éve nem voltunk kettesben sehol.

de már nem kérem, időnként kiveszünk 1-1 szabadnapot férjemmel gyerek nélkül :)

A tesóm imádja a fiamat, szerencsére. És én is az övét. Az ő fia az idősebb, így amikor nekem még nem volt gyerekem, sokszor mentem én az övéért a bölcsibe, később az oviba. Aztán amikor megszületett a fiam, akkor is mentünk az oviba az uncsitesóért. A húgom előbb vigyázott volna a fiamra, mint ahogy én azt igényeltem, vagy rá mertem volna bízni másra. Ebből voltak is kisebb nézeteltéréseink. :) Ő vitte volna, én meg nem engedtem.

De ha később kértem, és ő rá is ért (nem dolgozott, nem volt elintézni valója), akkor minden további nélkül vigyázott a kisfiamra. Kétszer aludt nála eddig, vagyis inkább csak egyszer, mert a második alkalommal, inkább haza akart jönni a fiam és érte kellett mennem éjjel 11-kor. :) De nem is ez a lényeg. Az ő fia is aludt már nálunk, de ő sem az a tipus aki szívesen van anya nélkül. Így nem volt sok alkalom. De délutánokra, egész napokra sokszor volt nálunk az ő fia és náluk az én fiam. Ezzel sosem volt gond.

Viszont ami nekem rosszul esett, az az volt, hogy anyukám a húgomhoz ment minden hétvégén, ahogy megszületett a kisfia. 3,5 éven keresztül minden hétvégén, szinte kivétel nélkül. Akkor megszületett az én fiam is, én is örültem volna anyukámnak, mert a férjem folyton dolgozott hétvégén (vendéglátás), jó lett volna a társaság, meg segítség egy pici baba mellett. DE a húgom még akkor is igényelt anyu segítségét. Fel sem tűnt neki, hogy esetleg most rajtam a sor. Azon kívül, hogy anyu nálunk volt az első 2 hétben, kb havonta egyszer láttam egy napra. Aztán amikor megelégeltem, szóvátettem a tesómnak, hogy gondolkozzon már el a helyzeten, hogy hozzá már 4 éve jár anyu, hozzánk meg alig jut el. Kicsit megsértődött, de pont nem érdekelt. Akkor aztán visszavett és nem sajátította ki többé anyut. :)

Én azt mondom, hogy ezeket meg kell dumálni,mégiscsak a tesónk, nem egy idegen. Szerintem beszélj a testvéreddel, mert így benned van a tüske, ami kihat a kapcsolatotokra is.

Hát nálunk az a helyzet, hogy 3 éve építkeztünk tesómékkal ikerházat. Nekem és neki is olyan, mintha 4 gyermekünk lenne, mert bár csak 2-2 van, van egy kiskapu a két kert között, szabadon járnak- kelnek a gyerekek. (A felnőttek nem :) ) Vigyázunk egymás gyerekeire. Olykor előfordul, hogy átjönnek ebédelni, vagy a mieink mennek, vagy ha sütit sütünk. Én úgy érzem, egyenlő a mérleg, de a tesómat is meg kellene kérdezni. Mi a szobájukat is úgy alakítottuk ki, hogy egy-egy ikeás kihúzható ágyat kaptak, ha más is itt aludna. Mondjuk nekünk a barátnőmmel is hasonló a helyzet, 4 hónap különbséggel szültünk.

Így általában 5 lány van nálunk. :D

3-as vagyok. Én megbeszéltem a tesómmal is és anyukámmal is. Bár nekem ugye nem konkrétan az volt a bajom, hogy a tesóm nem vigyáz a fiamra, hanem, hogy kisajátítja anyukámat. Szerintem érdemes megbeszélni. De te ismered, hogy milyen habitusú a tesód, mennyire fog megsértődni ezen.

Egyébként anyukám pont ezt mondta nekem is, hogy én talpraesettebb vagyok, és voltam is mindig. Ami igaz is, a mai napig is. De ez abból is fakad, hogy 6 évvel vagyok idősebb a húgomnál. Anyukám egyedül nevelt minket ezért önálóbbnak is kellett lennem a korosztályomnál.10-11 évesen már busszal hoztam haza az oviból őt és a mai napig intézek helyette dolgokat, mert képtelen a felnőtt életre. :)

Figyelj,itt akkor most tesóddal meg anyukáddal szemben is van némi tüske benned!Én leülnék velük együtt ezt megbeszélni!nem bántóan,nem kiabálva hanem kb amit itt nekünk leírtál nyugodtan mond el nekik!

Sztem akkor észbe kapnak!Jobb kibeszélni a dolgoakt mert ha felgyülemlik a sok feszültség egyzser robban és annak nem szokott jó vége lenni!