Lassú, szétszórt, nem barátkozik. Ez a véleménye a tanítónőnek. Ti mit tennétek?

Szia! Nekem hasonló élményeim voltak elsőben a fiammal, kivéve azt, hogy neki voltak és vannak barátai. Nem tudom, hogy mit értesz azon, hogy „nincsenek barátai” a lányodnak, ha azt, hogy nem volt jóban senkivel soha, és kirekesztett volt, az tényleg gond, de ha csak arra gondolsz, hogy nem volt egy-két olyan gyerek, akivel különösen jóban lett volna, az még nem biztos, hogy gáz.

A fentitől eltekintve én is azt gondolom, hogy a tanítónő kiégett, és frusztrált, és nem is lehet túl intelligens, ha azt mondta a szülőknek, hogy sír, hogy milyen rossz az osztálya. Nálunk „csak” a fiúk voltak a „rosszak” elsőben, iszonyú volt hallgatni, ahogy szapulta a gyereket, de később, mikor jóban lettem a többi szülővel, kiderült, mindenkinek ugyanezt nyomják, minden fiú „rossz” volt. S miért? Mert szaladtak a folyosón, és kiabáltak. Elsőben, két hónappal a sulikezdés után. Gratulálok.

Minden tiszteletem a tanítónőké, akik el bírnak viselni ennyi gyereket, de ők válaszották ezt a pályát, azt gondolom, kutya kötelességük legalábbis a lehető legkevesebb kárt okozva végezniük a munkájukat (ahogy mindenki másnak).

Az én fiam is lassú volt, szétszórt és rendetlen, sőt, azt is megkapta elsőben, hogy nem jó fej a társaival. Teljesen készen voltam, mentem fogadóórákra, kértem tanácsot, mire azt kaptam, a gyerek „menthetetlen”, vigyem a nevtanba. Vittem. Ott közölték, hogy semmi baj a gyerekkel, ne járjunk oda feleslegesen, adjuk át a helyet a valóban problémásoknak.

Másodikra aztán megváltozott a helyzet. Elkezdték szeretni a gyereket, rájöttek, hogy kenyérrel lehet kenni, ha nem folyton negatívan próbálják motiválni. No persze kiderült, hogy a tanítónőnek rendeződött a családi helyzete, azért simult ki – így azóta a többi szülővel azon drukkolunk, hogy maradjon boldog párkapcsolatban, különben a gyerekeink megint visszakapják a hárpiát. :)

Az is tény, hogy a gyerekek baromi sokat változnak pár hónap alatt is, szóval fejlődnek, „gyorsulnak”. Szerintem normális pedagógus elnézi egy pár hónapja elsős gyereknek, ha „lassú”, mert tudja, hogy fejlődni fog (ha nincs semmi baja egyébként). Azzal tudlak biztatni, hogy a lányod is fejlődni fog ebben. A fiamról később kiderült, hogy kiváló matekos (bár tanulni nem szeret, a logikája remek), és bár órákon a mai napig elkalandozik, a dolgozatoknál mindig kitűnően teljesít. Nekem beletelt pár évbe, hogy ne a tanítónő által elvárt „egyenkocka” gyerekek tulajdonságait akarjam látni a gyerekemen, hanem rájöjjek, hogy egy kreatív elme valóban elkalandozik, hiszen folyton asszociál. Inkább legyen kreatív, gondolkodó ember, és legyen néhány négyese, mint hogy olyanra kényszerítsem, ami nem ő: egy megfelelési kényszeres, folyton magoló, megfelelni vágyó gyerek (amilyen speckó én voltam :)).

Egyetértek veled, nem kell az ekkora gyerekeket iskola után és hétvégén még azzal nyúzni hogy rajzolgassa a nyomorult fecskefarkakat. Játsszon, gyurmázzon, fűzzön gyöngyöt, stb., amitől fejlődik a finommotorikájra is, de élvezi is!

Mi az, hogy csúfolják és belelökik az árokba, mert balkezes? Döbbenet. Figyelj, én a helyedben kérnék egy fogadóórát, és a férjemmel együtt leülnék a tanítónővel beszélgetni (fontos az apuka jelenléte, a tapasztalataim szerint sokat nyom a latban a tanítónőknél). Nem ellenségesen, de előadnám a gondjaimat, félelmeimet neki. Abból, hogy hogyan reagál, sok minden le lehet szűrni. Ha nagyon úgy érzitek ezután is, hogy nem változik semmi, hogy nem együttműködő, akkor keressetek neki másik tanítónőt/sulit!

Egy kérdés: ha csak 15-en vannak, akkor ez egy alternatív iskola?

tudom, nem ugyanaz a szitu, de mi az oviban kaptunk havonta értékelést. az első hónapban mindenből (15 pontos volt, sehol nincs a lányod 3 gyengeségéhez :D) a legrosszabbat kapta a gyerekem. nekem is rosszul esett, semmiben nem volt jó az értékelésben. le is ültem az óvónővel, hogy ez mégis hogy, hisz egy átlagos gyerek, legalább valamiből egy közepest... aztán elmagyarázta, hogy mindig mindenkinek először a legrosszabbat adják kapásból, mert majd ehhez, a mostani szinthez mérik a fejlődést.

mint írtam, tudom, hogy teljesen más, de lehet a ti tanárotok is úgy van vele, hogy első blikkre a gyengeségeket írja le, aztán hónapról hónapra majd ahogy fejlődik... nem tudom, amúgy tényleg furcsa :)

egyébként ez nagyon nem jó, hogy nincsenek barátai, bántják, konfliktusai vannak a többiekkel. és mivel a tanár elmondta az összes szülő előtt, hogy a lányodnak az osztállyal van baja, háát. nem tudom így ki fog vele barátkozni, ha 1-2 szülő ezt elmondta otthon, már rég híre ment.

én ezek miatt elgondolkodnék majd az osztályváltáson. nem most, félévig azért kivárnék, lehet csak lassabban alkalmazkodik és 2 hónap múlva már beleolvad majd az osztályba :)