Volt már olyan érzésetek, hogy a gyereketek jobban szereti a nagyszüleit, mint titeket?

Csatlakozom az utolsó válaszokhoz!

Nem szereti őket jobban, egyszerűen csak az egy másik élethelyzet, körbeugrálják, lesik minden kívánságát, újdonság stb. Sok kisbaba, kisgyerek például apukának tud este veszettül örülni, ez sem azért van, mert apát jobban szeretik, hanem mert apával egész nap 2 órát találkoznak.

Örülj neki, hogy nem sír, bízik a nagyszülőkben, bízik benned, tudja, hogy visszamész érte (ez nem azt jelenti, hogy ha sírna, akkor meg nem bízna benned, még mielőtt valaki beleköt).

Az első válaszolóval meg ne foglalkozz, nem vagytok egy szinten.

Mennyi idióta anyuka próbál Benned lelkifurdalást kelteni! (Az első válaszolókra gondolok)

A kislányod teljesen egészséges, megfelelő biztonságos kapcsolatot alakítottál ki vele, ezért mer eltávolodni é élvezni a nagyszülők kényeztetését. Az lenne a normális, ha egy 2,5 éves kislány sírna, amikor a nagyszülőknél kell maradni? Az a normális, ha anya egy lépést sem tud tenni egy ekkora gyerektől?

A tortás hasonlít nagyon tetszett! Jegyezd meg és amikor fáj a szíved, akkor jusson eszedbe :)

Nem olvastam az összes választ de az elsőn nagyon megakadt a szemem... Azért azt tegyük hozzá, hogy a nagyszülőknek más dolguk sincs mint szórakoztatni az unokát... Nekünk anyáknak mi dolgunk is van még otthon? Ja... főzni, mosni, takarítani, jó szeretőnek lenni stb... mellette legyél fitt és jófej egész nap és még sorolhatnám.

Én sem tudok annyit foglalkozni a kisfiammal mint anyuék, amúgy a szitu nálunk is ugyan ez, na jó, azért ritkán örül nekünk ha hazaérünk. :)

Magamból kiindulva igyekszem nem aggódni, én is imádtam mamáéknál lenni mert ott mindenki irtó jó fej volt és csak velünk foglalkoztak. Otthon anyu mindig főzött meg takarított vagy a maszek munkát csinálta, kevés ideje jutott ránk, de mindig játszott velünk és foglalkozott velünk csak kevesebbet mint a mamiék. Ettől függetlenül az anyukámat szerettem mindig is a legjobban.

Nekünk is el kell fogadnunk hogy egy gyereknek más a mamáéknál és más itthon...

Ne aggódj szerintem ez miatt. :)

Az én feleségem is ilyen érzékeny lelkű lélek.

Hidd el, ettől még ugyanúgy szeret a lányod téged is. De te az Édesanyja vagy, te mindig kéznél vagy. A Nagymami pedig egy különleges alkalom.

Az én kisfiam is hasonló stílus. Például rajzolni az feleségemmel szeret. Velem meg szívesen kisautózik, vagy villanyvasútazik. És ezeket a gyerek olyan intim, kettesben végezhető tevékenységnek tartja. Persze sok olyan játék is van, ahol mindnyájunkat elfogad.

Amikor rajzolgatnak és bemegyek hozzájuk, gyakran mondja, hogy ne haragudj apa, de most anyával kettesben rajzolunk, jóóóó? És megsimogatom a buksiját, és azt mondom jó, és kijövök és végzem a dolgom.

Anya viszont lefagy, ha ugyanezt neki mondja a gyerek, mikor mi autózunk, és látom rajta, hogy zokon esik neki.

Pedig éjszaka, vagy reggel, ha felébred a gyerek, soha nem mondott még mást : Anya gyere!!!