3 évesen az "irigységet", "csak az enyém" dolgokat hogyan kell kezelni? Mennyire természetes ez ebben a korban?

Ennyit tehetsz, hogy szépen türelmesen elmondod neki századszor is. Ebben a korban ez teljesen természetes, sőt, kell is az egészséges személyiségfejlődéshez. Türelmes nevelgetéssel le fog róla szokni, és sokat segít az is, hogy van egy testvére, így a legtöbb játék otthon sem csak az övé.

Nyilván kisebb gyerekek anyukái néznek megvetően, akik azt hiszik, hogy az ő gyerekük ilyet aztán soha nem fog csinálni. Majd nézzék meg a sajátjukat pár év múlva, nagyon fognak csodálkozni. :)

Teljesen normális ebben a korban. Nem is szabad kényszeríteni, hogy adja oda. Lehet, és kell is beszélgetni róla, de nem szabad büntetni érte. Én azt szoktam megbeszélni a gyerekekkel, hogy csak azt a játékot vigyék le például a játszótérre, amit szívesen kölcsönadnak másnak. Ez többnyire beválik.

Mikor a nagylányom 2 éves kora körül volt, mindent odaadott mindenkinek. Aztán egyszer csak hihetetlen irigy lett. Most 4,5 éves, nagyon jószívű, de a kedvenceit félti, és nem adja a kishúgainak sem oda. Emeletes ágya van, így megbeszéltük, hogy ott tartja amin nem szeretne osztozni. így nincs vita.