Mikor a 4 év körüli gyereked sír reggel, hogy nem akar oviba menni, és nagyon sír, és kér, hogy ne, akkor milyen érveket hozol fel, vagy mit csinálsz pontosan?

Az enyém év eleje óta ezt csinálja...hol jobb egy kicsit,hol rosszabb. Nálunk én már nem is viszem. :( (mert állítólag miattam csinálja) .Vagy a férjem,vagy a nagyszülők viszik.

Itthon is el szokta kezdeni,míg készülődünk,de olyankor elmondom,hogy aki 3 éves elmúlt,annak oviba kell járnia....és választhat,hogy ide,vagy másik oviba akar menni. (olyankor már rögtön jó ez az ovi is)

Persze a "műsort" elkezdi az apjának,általában az a jó,ha gyors az elválás (mert utána jól elvan az oviban). AZ óvónők aranyosak ilyen szempontól,mennek elé,és gyorsan rövidre zárják a búcsúzkodást.

Hidd el én se veszem könnyen,nagyon nehéz,nap,mint nap a tudat,hogy valamiért ez nem jó neki....már váltottam volna ovit,ha biztos lennék benne,hogy akkor jobb lenne...de mi rá a garancia?

Nálunk még rosszabb,ha néhány napot itthon van... szeret velem lenni :)

Nagyon-nagyon átérzem a helyzeted...valami kellene ami esetleg kibillentene benneteket ebből a helyzetből. Esetleg másvalaki nem tudná elvinni néhányszor? Ha nem akkor szerintem célszerű minél jobban lerövidíteni a búcsúzkodást...és szerintem ha az óvónő valami aprósággal besegít..."gyere épp rajzolunk"...segít átbillenni,akkor lehet könnyebb lenne nektek.

"Az óvónénik próbálják bevonni, gyere segíts teríteni, de se lát, se hall... "

Nem ilyen lájtosan kell, hanem egyszerűen megfogni és bevinni, neked meg minél előbb elmenni.

Ó, mennyi ilyen eset volt a 3 és fél éves kisfiammal, aki tavaly szeptemberben kezdte az ovit.:)

Volt, hogy egész reggel sírt, hogy ő nem akar menni, volt hogy az úton zendített rá a sírásra, volt, hogy ott kezdte el, mikor odaértünk. Volt olyan, hogy annyira kapaszkodott belém, hogy az óvónő egyedül nem tudta elvenni a kezemből, a dadus jött és segített.

A fiamnak alapvetően nem az ovival van baja, hanem azzal, hogy nem vagyok ott. Nem valami sokat volt nélkülünk, szülők nélkül, sőt a több, mint 3 év alatt is inkább velem volt zömében, nagyon ragaszkodó, így nekünk azért vannak a nehézségek. De egyet mondhatok, hogyha az ilyen gyerek, akármennyire sír, akármennyire ragaszkodik az anyjához, óvónő-dadus fogja meg, vigye be, akkor is ha közbe végig sír, anyuka meg lépjen le! Ez elsőre elég borzalmasan hangzik, de az az igazság, hogy a gyerek sír még kb. 3 percet, aztán talál valami érdekeset az oviban és már nem fog sírni.:) És itt szokott az is jönni, ha meg érte megy az ember, majdnem haza sem akar jönni.:)

Szóval ha anyuka is és a nevelők is összedolgoznak, tehát gyerek oviba, anyuka slissz haza, akkor sokkal könnyebb. Mert semmit nem érsz el azzal, ha ott ülsz és ajnározod, mert ha 1 órát is ott van az öledben és 1 óra múlva akarsz elmenni, akkor meg kezdődik elölről. Aminek meg semmi értelme.

A gyereknek el kell magyarázni, hogy ott jó helyen van, sok a pajtás, otthon nincs sok pajtás, ott van egy csomó jó játék, ami itthon nincs, lehet sok verset, mondókát tanulni a többiekkel együtt, jaj, de jó lesz, ha reggeli után ilyen jó időben kimentek az udvarra játszani, hintázni, anyának, apának meg dolgoznia kell menni, hogy legyen miből élnünk, legyen mit ennünk, legyen otthon játékod, stb.:)