Mit lehetne tenni a párom gyerekeivel, hogy ne viselje őket meg ennyire, hogy az édesanyjuk beszámíthatatlan?

2 éve vagyunk együtt a párommal, de a gyerekei még elég kicsik, 3 és 6 évesek. Ugyanannyi időt vannak nálunk mint az anyukájukkal. Én itthonról dolgozom, tehát gyakran úgy adódik, hogy velem van itthon valamelyik gyerek ha beteg. Legutóbbi eset: Páromnak el kellett menni dolgozni, a kicsi beteg volt, itthon maradt velem. Keservesen sírt, órákon keresztül miután elment az apja. Egy idő után már nem hagytam tovább, megnyugtattam, és kértem mesélje el, hogy mi a baj. (Sokat voltunk előtte is kettesben, és mindig szeretett velem lenni.) Elmesélte, hogy az anyja azt mondta neki, hogy ha itthon marad velem, akkor soha többé nem fogja őt szeretni. Sőt, azt is mondta neki, hogy a nagyobbat mindig megverem amikor ketten vagyunk itthon. Elmagyaráztam neki, hogy ez az egész butaság, megnyugodott egy időre. (Itt azt hozzá kell tennem, hogy hiába mondja a párom az anyukának, hogy vigye el a beteg gyereket, nem viszi el, holott ő nem dolgozik, nekem pedig kellene, tehát a gyereknek gyakorlatilag nincs más választása mint velem maradni itthon.) Amikor a nagyobb hazajött az oviból, leültem vele beszélgetni. Elmeséltem neki, hogy mi történt, és miket mondott az anyja. Ő mondta magától, hogy anya sokszor beszél butaságokat, és hazudozik, ne foglalkozzak vele. Kiderült, neki is mondta, hogy soha ne üljön az ölembe, és, hogy ne egyenek abból amit főzök mert mérget teszek az ételbe. Ő nevetve megkérdezte a kicsitől, hogy "te tényleg elhiszed amit anya mond?". Annyira szomorú ez az egész. A nagyobb gyerekre már nem tud hatni, mert ő már ezt felfogja, és mindig, mindent megkérdez, hogy valóban igaz e. De a kicsit nagyon sajnálom, teljesen kikészül ettől lelkileg. Mit lehetne tenni ez ellen? Szeret engem, de természetesen az anyukáját jobban szereti, és mivel még nagyon pici is, ezért bármit el tud vele hitetni. Nagyon megnehezíti ez a mi életünket, mert ha velem nem akar itthon maradni, az apja dolgozik, az anyja meg nem akarja elvinni, akkor csak egész nap sírni fog.

Anyukával nem lehet beszélni, ő egyszerűen letagadja, nem érdekli ez. Nem is fogja fel, hogy ha a párom nem megy dolgozni mert itthon kell maradnia a gyerekkel, akkor nem lesz pénze sem, és nem fog tudni miből adni neki.

Egyébként nem én "vettem el tőle a férjét", amikor én megismertem a páromat, akkor már rég külön éltek, több barátnője is volt előttem, tehát igazából semmi oka nincs utálni engem. A nagyobb folyton kérdezgeti az anyjától, hogy miért utál engem, a válasz az, hogy azért mert én nyávogok, és arra tanítom őt is, hogy nyávogjon.

Én soha nem mondok rosszat az anyukára, amikor kérdezik, hogy miért hazudik, akkor is azt mondom, hogy biztos csak rosszul tudja, de kezd már egy kicsit idegesítő lenni, hogy ennyire rosszindulatú, és buta. Nem érti meg, hogy ezzel nem nekem tesz rosszat, hanem csak a gyerekeinek.

Vajon lehetne tenni valamit, hogy ezt megértse?