Szerintetek egy ötéves gyerektől le lehet lépni pár napra, vagy ő is éjjel és nappalos, mint a csecsemők?
A barátnőm kislánya ennyi idős, már közel 11 éve vagyunk barátnők, nekem még nincs gyerekem, de majd szeretnék.
A barátnőm egy elég haszontalan emberrel neveli együtt a kislányát, eléggé kivan sokszor.
A kislány nagyon kötődik hozzá, ezzel még nincs is gond, viszont a mértékkel véleményem szerint igen.
Az történt ugyanis, hogy nemrég felajánlottam neki, hogy kicsit szakadjon ki a taposómalomból, menjünk el pár napra ketten, ilyen csajos bulizós hétvégére, vagy eljöhet hozzám is, mint régen.
Nagyon rosszul esett, hogy szinte leordított, hogy mit képzelek én, hogy ő aztán nem hagyja a gyerekét egy percre sem egyedül, és micsoda ötlet ez egyáltalán, a gyereknek minden percben szüksége van rá, és nem fogja magárahagyni.
Azért kérdezem, mert nem biztos hogy jól látom, de szerintetek ez a normális?
A gyereknek amúgy a nagyszüleihez se lehet elmenni, ők se törekszenek rá, és a barátnőm sem gondolja, hogy odavinné, szóval nem tudom mit gondoljak.
Sajnos egyre megkeseredettebb, és bármi probléma van, rögtön a fejéhez vágja mindenkinek, hogy "tudod, nekem családom van" - ezért nézzen el neki mindenki mindent.
Valami biztos nem okés, de senkinek nem beszél róla, a testvérével is tanakodtunk már ezen, hogy mi van.
Segíteni szeretnék, szerintem jót tenne neki, ha kicsit lazítana (és talán a kislánynak is jót tenne) de olyan szinten betámadott a kedvességemért cserébe, hogy meglepődtem, nem értem, mi ebben a rossz.
Szóval, egy öt éves gyereket tényleg nem lehet pár napra "passzolni"?
válasza: válasza:Szerintem nem azért pontoztak le kedves 11-es, amit írtál, hanem azért, ahogyan azt előadtad, mint ahogy most itt is...
Bocs!
válasza: válasza:Egyáltalán nem mondom, hogy nem értek egyet a tartalmával (már a mostani hozzászólásodnak), sőt!
Csak hát attól, hogy általában tudják az emberek mi és hogyan lenne a "tökéletes", valamiért mégsem úgy alakul az életükben ez a dolog. Gondolom a te életedben is vannak olyan területek, amik nem a nagy könyv szerint működnek.
Szóval csak azt akarom mondani, hogy itt nem arra kíváncsiak, hogy valaki kioktassa őket, hogy mit hogyan kellett volna csinálniuk, hogy most ne legyenek ebben a helyzetben, hanem arra, hogy ha már így alakult, akkor mi lenne a legcélszerűbb megoldás.
Nem mindenki egyformán tapasztalt, és nem mindenki tud mindent úgy csinálni pl. a körülmények miatt, ahogyan az ideális lenne.
Szóval a lényeg, hogy kicsit kioktatás szagú a válasz (szerintem). De ezzel nem bántani akarlak, csak nekem ez jött le belőle.
Persze azt nem tudom, hogy az említett hsz-t mikor hova és hogyan írtad, csak ebből a mostaniból tudok kiindulni.
Amúgy bocs az off-ért!
válasza: válasza: válasza: válasza: válasza:Én csak egy dolgot nem értek: miért gondolja sok szülő azt, hogy a gyereknek azzal tesz jót, ha 5 évesen NEM lehet senkire se bízni, csakis anya a jó 24 órában? Hogy lenne ez a gyerek szempontjából helyes? Nyilván nem hetekre, de 1-2 napra az az alap lenne, hogy nagyiéknál "nyaraljon"... Ezek az anyák képtelenek elszakadni a gyerektől, és utána csodálkoznak, hogy sír, visít, hisztizik ha oviba, suliba kell menni...
Kedves Kérdező, teljesen jól látod a helyzetet, egészséges viszonyok között valóban az LENNE a normális, hogy másra lehessen bízni 1-2 napra (nyilván itt inkább az a gond hogy NINCS kire bízni, ez sajnos egy másik kérdés...). A gyereknek véleményem szerint az kell, hogy az anyukája kiegyensúlyozott legyen és boldog... és igen, ehhez szükség van arra is hogy néha kiszakadjon a mindennapokból. Semmi jóra nem vezet a beteges és túlzott ragaszkodás, sem az anya, sem a gyerek szempontjából.
válasza:Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!