Mit csináljak hogy lassan 2 éves lányom ne féljen az árnyéktól?

pár napja kezdődött, elsőnek is lefekvéskor, délutáni, esti, hogy elkezdte takarni a szemét mert fél az árnyéktól, ha elvettem a kezét onnan akkor a szemét szorította össze. Próbáltunk már elmondani neki hogy nem kell félni tőle, nem bántanak, mindenkinek van árnyéka, anyának is apának is, mamának is, neki is, aztán a tárgyakat is megnéztük, hogy a fésőnek is, kockáknak is stb. akkor elnevetgélt rajtuk, de most már ott tartunk tegnap óta, hogy napközben is elkezdi takarni a szemét, idáig csak a szobában fordult ez elő. Megőleljük, hogy itt van anya, apa, nem bántanak, kinevetni Soha nem nevettük ki, próbáltuk/próbáljuk mindig megnyugtatni. De már nem tudom mit lehetne csinálni, néha beválik a figyelem elterelés is, meg hogy függönyt elhúzzuk, villanyt le fel kapcsoltunk, hogy nem látszódnak az árnyékok annyira, de mindig talál valamit amitől megijed, kisebb nagyobb szünetekkel jön ez elő nála, de egész nap amikor bent vagyunk a szobában. Olyankor csak suttogva mondja el, hogy az árnyéktól fél, szinte mozdulatlan is marad. Rengeteget beszél, mondatokban is, tehát lehet vele rendesen kommunikálni. Vagy ez is valami szeparációs szorongás féle?