Három éves gyereknek szeretnék angol nyelvű mesét nyelvtanuláshoz. Milyen meséket ajánlotok?

Én meg angoltanár vagyok, aki annak idején maga is angol nyelvű mesékből és zenéből tanulta meg a nyelvet, nem pedig az iskolapadban. Már 12-13 évesen elég folyékonyan beszéltem, és csak ennek volt köszönhető.

A kisgyermek olyan, mint a szivacs. Ha 3 nyelven beszélsz hozzá folyamatosan, akkor 3 nyelven fog megszólalni. Lehet, hogy a mondat eleje magyar lesz, a vége meg angol, de attól még amit használ, azt jól fogja használni.

Ha nekem lesz kisbabám (remélem, minél hamarabb), nagyon sokat fogok neki angolul énekelni, angol zenét is fog hallgatni és angolul is fog mesét nézni. Mindemellett pedig magyarul fogunk hozzá beszélni. És remélem ő is olyan könnyen fogja majd ELSAJÁTÍTANI a nyelvet (nem megtanulni), mint én vagy a férjem (szintén angoltanár, sz.gépes játékokból szedte össze a tudását).

Ha angol nyelvű dolgokat nézetsz, hallgattatsz vele, a "legrosszabb", ami történhet, hogy szép kiejtése lesz, nem ez a tipikus, ronda, töredezett magyar, ami nagyon sokunknak.

Nézess vele bátran meséket! Ajánlom a Subin and friends-t. Youtube-on fent van.

Lehet lepontozni :)

Én meg az iskolapadban szedtem össze a nyelvtudásomat, jelenleg 4 nyelven beszélek, plusz latinul. A férjem orvos, 3 nyelven tart előadásokat, 80%- angol, amit 12 évesen kezdett tanulni.

Behozhatatlan előnye nem lesz abból, hogy ilyenkor kezdi, hátránya viszont jellemzően, típusosan és aktuálisan nagyon is lesz!!! Ezt elfelejtik helen doronék és hipermenő családi napköziék, akik angolra tanítják a földből éppen kinőtt maszatokat. :/

Nekem ez meggyőződésem és tapasztalatom, a gyermekpszichológusok többsége is ezen az állásponton van, a gyermekünknek is olyan bölcsit kerestünk, ahol NINCS ilyen foglalkozás.

9es voltam.

Az angoltanár vagyok.

Igen, onnan szedtem össze a tudásom, onnan tanultam meg beszélni, onnan lett egy közel tökéletes amerikai akcentusom, és onnan eredt, hogy míg a körülöttem lévő gyerekek tudták, hogyan kell összepakolni a befejezett jelent, nekem tinédzserként fogalmam sem volt, ellenben csak én tudtam alkalmazni.

Ez pl azzal is járt, hogy mikor először mentem nyelvvizsgázni 16 évesen, a szóbelim azonnal meglett 80+ %-kal, nulla rákészüléssel. Az írásbelin pedig elsőre úgy elhasaltam, mint a huzat. Ott ugyanis a kőkemény nyelvtant kérik az összes kivétellel. Arról pedig fogalmam sem volt. De egy kis rákészüléssel, tanulással másodjára az is meglett.

A főiskolán pedig elemeire bontva is megismertem és megtanultam az angolt. Ott nem szerezhettem volna diplomát nulla tanulással, csak a tudásomra hagyatkozva. Az, hogy alkalmazni tudom a nyelvet, semmit sem jelentett ott. De mindent megtanultam, amit kellett, a legmélyebb nyelvészeti bugyrokig lemerültünk.

Szóval alapos tudásom van, és van mögöttem "pár" diák, akiket már megtanítottam angolul, felkészítettem nyelvvizsgára, vagy épp megszeretettem velük a nyelvet, mikor korábban utálták. Tanítottam nyelviskolában, óvodában és általánosban is 5 évestől 60-ig. De biztos nem értek hozzá, és neked van igazad :)

A korai nyelvtanulás nem fogja garantálni, hogy a gyerek később lenyelvvizsgázik. De adhat neki egy jó nyelvtani alapot és helyes kiejtést. Ártani pedig NEM TUD neki.

Ha a gyerek nem tud magyarul, az nem az angol mese hibája, hanem a kedves szülőé, aki nem olvas mesét a gyerekének magyarul, nem beszélget vele, nem tölt vele időt, hanem leülteti a tévé vagy a gép elé, és hagyja, hogy az elektronika bébiszitterkedjen.

Szakirodalmat most így hirtelen nem tudok neked linkelni. Nekem nem ez a szakterületem, egyszerű angoltanár vagyok. De a főiskolán én is hallgattam egy kis pszichológiát, tanultunk gyermeklélektant, és a pszichológus professzorasszony is hozott példákat nem egyszer, nem kétszer vegyes házasságban felnőtt gyerekekről, akik hol németül, hol angolul feleltek a magyar kérdésre, attól függ, melyik szót volt könnyebb kiejteni.

- Hol a cica?

- Da.

Elvégre az sokkal könnyebb hangképzés szempontjából, mint egy "there" vagy egy "ott".

Angol módszertanból, a kisgyermekek tanítására szakosodott óráinkon is mind azt tanultuk, minél hamarabb kezdi a gyerek a nyelvtanulást, annál jobb. És minél később kezdi, annál nehezebben fog vele boldogulni. Ez nem csak a nyelvtanulással, minden más készséggel, képességgel így van. A gyerek olyan, mint a szivacs.

Elhiszem, hogy találkoztál olyan gyerekkel, aki nem mert megszólalni, meg annyira erőltették a szülei. Az ilyen szülőt jól fenékbe rúgnám. Ez sem a gyerek és nem is az alapelgondolás hibája, hanem a szülőé, és lehet, rossz tanár, rossz módszerrel akarta "tanítani" a gyereket.

Abban megegyezünk, hogy csak jó szakemberre érdemes rábízni a gyereket, aki oldott légkörben, játékosan tanítja a piciket. Másképp ez nem megy, és igen, balul is elsülhet.

Épp ezért az otthoni önálló tanulás a legjobb és legbiztonságosabb. A gyerek nézi a mesét, a szuperszámítógép kis agya összepakolja, amit össze kell pakolni, megfejti az ismeretlen nyelvi kódot, és tanul magától. Ugyanez van a zenével is. Senki nem kéri számon, senki nem akarja vizsgáztatni, erőltetni.

Továbbra is azt mondom, ezzel nem lehet ártani a gyereknek.

Még mindig az angoltanár.

Mivel szakirodalmat nem tudok linkelni, hiszen nem ezzel foglalkozom, megkérdeztem a kollegáimat, mégis mit gondolnak. Szemezgetnék néhány választ:

"A formális tanulás valóban árthat, de azt nem látom be, hogyan ártana egy gyereknek, ha angolul is énekel, mondókázik, játszik, mesél, főleg, ha élvezetből és élvezettel, mintegy a maga örömére csinálja."

"Bizonyított tény: úgy születünk, hogy ki tudjuk mondani a létező összes hangot, csak épp az agyunk az egyszerűsítés kedvéért szelektál, kiszórva a szükségteleneket. Tehát minél hamarabb találkozik idegen nyelvvel a kicsi, annál nagyobb az esélye annak, hogy mégsem lesz számára idegen. Nálam is kézzel fogható haszna volt annak, hogy anyám anno más nyelven is szólt hozzám, nem csak magyarul."

"Azt hiszem, nagyon nagy különbség van aközött, hogy egy gyermeket akármire is tanítanak, vagy "ragad rá" a tudás. Előbbi lehet káros, utóbbi egyáltalán nem."

"A kárt esetleg az okozhatja, hogy mivel a 3-4 éves korban még sok fontos pszichés folyamat mozgásban van, ezért nem biztos, hogy jó a gyereknek, ha rá van kényszerítve egy olyan angolóra látogatására, amit nem szeret. Egy ilyen szituációval ebben az életkorban még elég nehezen birkózik meg."

"Ebben az életkorban (3-4) a gyerek semmi mást nem szeretne, csak játszani. Hallgathat angol zenét, nézhet angolul mesét, de tudatosan én sem gondolom, hogy ebben az életkorban kell az angol vagy más nyelvtanulást elkezdeni."

Ezekre jutottunk. Nem szabad erőltetni, ha nem akar, ne járjon a gyerek angol "órára", de az, hogy idegen nyelven mondókázik, énekel, mesét néz, zenét hallgat semmiképp sem árthat neki, csak haszna lesz belőle később.

Innentől kezdve mindenki döntse el, mit tart jónak.

barátnőmék kisfiának is angolul kellett otthon mesét nézni már kb 2 éves korától:Eredmény:a gyerek tök pödzén beszél(köszönhető az angolban jellegzetes "th" hangnak)és amúgy is érthetetlen a beszéde,4 éves most!Jó tudom még ebben a korban ez belefér,meg hogy majd 5 évesen foglalkozik velük logopédus de látszik a gyereken,hogy tök be van zavarodva beszédileg!és az nem ugyanaz mintha egy szülő a SAJÁT ANYANYELVÉN beszél a gyerekhez egy kétnyelvű családban!

Én több helyen is olvastam ennek utánna és egyöntetűen az a vélemény hogy bőven ráér 5-6-7 évesen elkezdeni és az is lehet hogy ő úgyanúgy utoléri azt a társát akinek 2-3 éves kora óta "nyomatják" otthon a szülők a nyelvet!