Egyszerűen már alig bírjuk eliselni a fiunkat aki ovis mit lehet tenni a nemek, undorító nem szeretem és társai ellen?
Először külön szobában aludtunk, most már 1 hónapja beköltözöt hozzánk, ugyanis este kb 10x kellett menni hozzá, mert üvöltött. Nem mondott semmit se, csak maradjunk ott vele. Most 4 éves lesz, a kistesó 14 hós, előtte is ilyen volt. Semmi nem jó semmit nem akar, semmi nem tetszik és folyamatosan ezt hallgatjuk. Most a szobában alszik és állandóan felkel, ugráltat mindenkit, hiába mondunk nemet, - pl ott a zsepi az ágyad mellett - elkezd üvölteni... Már sem én, sem az apja nem bírjuk cérnával... egymást nyugtatgatjuk. Az oviban szépen viselkedik, nincs rá panasz, a tesót itthon bántja, máshol szépen beszél róla. Tudom, hogy dícsérni mindenért, meg kérdezgetni mit hogy, elolvastunk pár könyvet, kiskorában sem aludt el egyedül soha, egyébként hasfájós volt, keveset is aludt. Attól félek, hogy ha dokihoz viszem akkor pszichológus meg gyógyszer, de lassan mi fogunk már vmit szedni...
Nem látom a kiutat és komolyan kétségbe vagyunk esve, hogy mit lehet ilyenkor csinálni. Egész nap azt hallgatjuk, hogy nem kell, nem akarom, őt nem szeretem, ez undorító, téged utállak, ki nem állhatom és társai. Most éppen már kiküldtem a szobából, hogy akkor jöhet vissza, ha mond valamit ami tetszik neki, vagy valamit szeret. Semmit nem enged sem nekünk sem a tesójának... Már azon gondolkozom, hogy anno én is kaptam egy-két pofont, lehet, hogy ráférne... de biztos nem oldana meg semmit, de hiába magyarázok, be nem áll a szám, nem is hallja meg. Ha meg csöndbe maradok és annyit mondok ez nekem fáj, vagy rosszul esik amit csinálsz pedig én szeretlek stb... akkor is csak ordít, meg én nem szeretlek téged, vagy utállak, meg őt is... stb... megőrülök..
Dicsérni mindenért? Már miért is? Ha rosszat csinál akkor is?
Nem írtál arról, hogyan büntetitek.
Nem pszichomókus, meg bogyó kell ide, hanem szigor. Meg kell tanulnia a kis akarnoknak, hogy nem ő a főnök, akár tetszik neki, akár nem.
Ha üvölt, rosszat csinál, csúnyákat mond, igenis szabjatok büntetést, amit tartsatok is be!
Jól mondják az előttem írók, azért csinálja ezt mert rájött, hogy megteheti. Nincsenek következmények és tulajdonképpen mindenben ő parancsol az egész családnak. Legyetek erősek, ha rosszat csinál elmondjátok előtte, hogy milyen következményekkel jár az engedetlenség, és ha mégis megteszi irány a bünti, akkor is ha ordít (mert hoszútávon az ő érdeke is hogy levetkőzze ezt a videlkedését). Idegen helyen, oviban azért viselkedik normálisan, mert megtanulta, hogy ott nem teheti meg azt amit otthon veletek
Még nem késő elkezdeni nevelni, mert különben tényleg az őrületbe fog kergetni titeket a kis diktátor.
"Semmit nem enged sem nekünk sem a tesójának..."
Nem ő parancsol se neked se a tesójának!
Ha rosszalkodik küld büntibe.
Azt hittem én írtam ki... de nálunk nincs tesó.
Én is épp tegnap sokalltam be a sok nyüszítés, nyavalygás, nem tudom, nem akarom, de anyaaaa és társaitól...
Hozzá is állandóan ki kell menni, mikor alszik, mert hallott valamit, takarjam be, takarjam ki, az jutott eszébe, hogy... Meg kell mosdtani, törölni, öltöztetni pizsibe, mert nem tuuuuddooommm annyyyaaa... na elkezdtemm erről leszoktatni és erősítettem, hogy lassan 5 évesen legyen önállóbb, ügyesebb és törölközzön egyedül, mosson fogat egyedül, menjen az innivalóért, ne kelljen mindent elérakni. A fele megvalósult már.
Nálunk most az a menő, hogy nem száll ki a kádból annyira fázik, szedjem ki és töröljem meg, de én nem vagyok hajlandó, így csak fekszik a kádban míg én lilulok. 15* szólok, hogy másszon ki, elindul, aztán visszafekszik, mert fázik, közben visít. Tegnap nagy nehezen kimászott, rajta a törölköző és remeg, mondom neki törölközz, de hát fázik, mondom pont azért kell törölközni minél előbb, de ő csak áll és vinnyog, hogy én töröljem.... elborult az agyam és nyakonvágtam, ott hagytam. Megtörölközött és bejött. Meglátjuk ma mi lesz.
Aztán persze vannak a deén pókembert akaroook nézni, csoki keeel (ebéd előtt), hooozzz innni, neeeem akarooook aludddniiii és társai, meg a nem szeretlek, nem vagy a barátom, akkor sem fekszem le bármit mondasz....
A héten két fülest kapott, azt mondta nem kér többet, ő nem azért született ide, hogy bántsam, mondtam akkor viselkedjen és ha azt mondom törölközik, alszik, eszik, akkor az úgy van...
Hát a bünti az a menj fel a szobádba és gondolkozz el... meg kérj bocsánatot a testvéredtől... De ezt már annyira tudja, hogy most is fellökte a tesót és egyből el is indult felfelé, aztán meg a lépcsőn ült és nézett lefelé...
Igen egy szem unoka meg gyerek volt 2,5 évig és őt mindig ringattuk, meg szegény gyerek, ha meg ráförmedtem akkor kaptam a szüleimtől, hogy hogy gondolom... szóval tanultam, hogy a gyereket nem lehet sem fizikailag sem szavakkal sem sehogy bántalmazni, de ő meg folyamatosan ezt teszi velünk... Eljön hozzánk Mami, közli vele, hogy takarodj haza - én meg mit képzelsz, kérj bocsánatot, nem szégyenled magad, akkor üvölt ordít, felküldöm a szobájába...Tiszta terror komolyan,
Na akkor konkrét tippeket is írjatok, mi az a büntiszőnyeg pl? most pl azért ordít mert nem adtam oda az egész csomag zsepit csak egy párat... nekem ez nem kell... semmi nem kell, és itt üvölt mellettem... Borzasztó, a szívem szakad meg, az apjának meg az idegei... pedig következetesek vagyunk, mindig ugyanaz a bünti, nem hagyunk rá dolgokat, de iszonyat milyen akarat van benne, ha meg nem alszik még rosszabb... egyszerűen úgy érzem vannak ilyen kezelhetetlen gyerekek, mondjuk igaz, hogy akkor oviban hogyhogy tud viselkedni?
Ja azt nem is írtam, hogy még napközben is bepisil néha a hisztitől, estére meg pelus kell... nem ébred fel csak ha már minden elázott akkor sem mondja meg miért üvölt... meg egyébként se mondja meg mikor miért üvölt, hiába kérdezem...
És etetem, őt is a tesóját is...
1-kell a szigor- azaz kell, hogy határokat állítsatok fel neki. Ez a ti és az ő érdeke is! Következetesen kell a szabályokat először is meghozni- NEked és Férjednek és utána még következetesebben betartani és betartatni!! Beszéljétek meg együtt, hogy mit lehet, és mit nem! Ha valami olyat csinál, amit nem szabad, akkor aki ott van mellette rögtön kezdje el először a feigyelmet felhívni a tettei következményeire és utána ha nem használ - büntetés. A lényeg, hogy nektek is össze kell tartani és pl apa ne arra várjon, hogy majd te csinálsz meg mindent, vagy csak te fogsz büntetni, hanem ti mind a ketten együtt!!
Ha nagyszülőkkel is találkozik sűrűn a gyerek, akkor a nagyszülőket is be kell ebbe vonni!
2-nektek is össze kell magatokat szedni- de nagyon, mert ehhez sok sok energiára és kitartásra lesz szükség.
Nekem is volt ilyen nagyon mélyponton egyszer a gyerekem, sok álmatlan éjszakám volt miatta. Először felállítottuk apával a sratégiát, amiben segítségemre volt a Adele Faber Elaine Mazlish - Beszélj úgy hogy érdekelje, hallgasd úgy, hogy elmesélje című könyv. Ebben elég jó kis szituációk és sok olyan jó mondat van, amit be tudtunk vetni a gyerek érdekében. Az biztos, hogy 2-3napig csak magamat erősítettem, jegyzeteket írtam magamnak, hogy ha a gyerek elkezdi a nagyjeleneteket hogy fogok viselkedni, mit fogok tenni. Először nehezen de nagy nagy nyugalmat erőltettem magamra. Szedtem homeopatias szereket a sedativ pc-t. :) Akkor már hetek óta nagy idegfeszültségben voltam miatta. Szóval ez a nyugalom magamra erőltetése volt a legnehezebb feladat- de amig ezt nem tettem meg, hiába is álltam volna a gyerek elé, ha bármivel 5perc alatt kiakasztott volna. Szóval felkészültem a nehezére, és bizony az első pár nap elég kemény is volt- de hálistennek egyre jobban ment a kommunikáció és az üvöltések, hisztik száma is kezdett látványosan csökkenni. Mivel nyugodt voltam, így nem tudott kihozni a sodromból, és a másfajta beszélgetések őt is meglepték. Így jobban figyelt rám, és kevésbé hisztizett.
Szóval mi dűlőre jutottunk a gyerekkel, hálistennek, de nem volt könnyű menet. A mai napig van mikor elszakad a cérna, de már van rá stratégiám, hogy hogy nyugodjak meg, és hogy menjek oda hozzá mit mondjak, hogy beszéljünk.
Nektek is ezt ajánlom. Ahhoz hogy változtatni tudjatok a férjeddel ezen a helyzeten, legelőször is nektek kell megváltozni. A döntéseitek mellett abszolút kitartani, és így a gyerek korlátait felállítani.
Sikerülni fog, de szedjétek össze magatokat!! Sok sikert!!
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!