Mikortól kezdtél el a babádnak venni és olvasni Bogyó és Babócás könyveket? Számít az, ha én már egészen korán olvasok neki belőlük?

Pont erről beszélek, hogy jobb, ha nem társítasz hozzá képet. Egyébként lehet nyugodtan lepontozni, pszichológus vagyok, Boldizsár Ildikó kollegája. (aki, mint írtam meseterapeuta, számtalan könyve megjelent a boltokban, ami a mesékkel kapcsolatos)

Nem csak a születéséről lehet konkrétan mesélni, hanem mindenről, hogy mit szeret, mit csinált, amikor még egészen pici volt stb. Mesés formában. (Hol volt, hol nem volt, volt egyszer egy kisfiú/kislány, akit...nak hívtak a szülei. Ez a kisfiú/lány nagyon eleven baba volt, rengeteget nevetett, minden érdekelte. Egy szép napos délutánon, amikor az anyukája éppen a finom uzsonnát készítette, ..baba úgy döntött, hogy most már elég neki az egy helyben fekvésből. Az ablak előtt lévő csillogó lámpát, már éppen ideje közelebbről is megnéznie...stb

Valami ilyesmi

Nyugodtan olvass neki!

Nálunk is nagy kedvenc a Bogyó és Babóca, 1,5 éves volt a lányom, amikor elkezdtük olvasni, és egyből végig is ülte a 2 mesét, azóta is naponta többször olvassuk, (2 éves) "olvasgatja" maga is, alváshoz mindig az a mese, de ha úton vagyunk is kell nálunk lennie, autóban is olvasunk, vagy ha várni kell valahol és már unja.

Szerintem nagyon jó kis könyvek, óvónő édesanyám szerint is pont a kicsiknek való olvasmány, mert ezekkel a problémákkal egy 2-3 éves már igenis szembesülhet és jó, ha fel tudja dolgozni akár ilyen formában is. Nekünk már többször segített elmagyarázni dolgokat, hogy mit miért nem szabad, és így egyből meg is értette.

Az pedig szerintem teljesen természetes, hogy képeskönyvet olvasgat az ember egy ilyen kicsinek, ezáltal megszeretteti a könyveket.

És a képi fantáziájukat sem kell azért félteni, mert később, amikor egy-egy mesét majd csak 2-3 kép illusztrál, akkor kell majd dolgozniuk, aztán az oviban is minden mesélésnél, ott sincsen kép.

Szóval mindent a maga idejében, nem kerül semmilyen hátrányba, nem kell ennyire szélsőségesen szemlélni a dolgokat, bár tudom, hogy mostanában sikkes lett Bartos Erikát utálni :)

Én azért szépen begyűjtöttem minden egyes Bogyó és Babóca könyvet, és nagy boldogan forgatjuk őket naponta több alkalommal, a kislányom legnagyobb örömére :)

Nagyon képzetlen pszichológus az, aki azt mondja, hogy egy anya legyen tökéletes! Én is édesanya vagyok, Boldizsár Ildikónak 3 gyereke van:)

MI is veszekszünk a párommal időnként, nálunk is gáz a rokoni háttér, nálunk is megy időnként a TV pár percre, ha hirtelen fontos dolgom van:)

Ha a szeretet megvan, akkor a gyermek sem lesz lelki sérült:)

Ha tankönyvről van szó, akkor a mostani álláspont szerint aZ "elég jó szülő" az ideális, aki a maga tökéletlenségével szereti a gyereket.

A mesékről én általánosságban írtam, nem azt jelenti, hogy, ha képeket néztek, akkor gond lesz a gyerekkel.

A Bogyó könyvet továbbra is korainak tartom egy 1 évesnél, de ártani nem fog természetesen, csak az élmény más, mintha róla mesélnél fejből.

Ha temperamentumos vagy, hát az vagy. Ez genetika, gondolj a déli népekre, ők mennyire nagyon temperamentumosak, hirtelenek. De szeretni is legalább ennyire tudnak és a gyerekek nagyon fontosak nekik.

Nehéz megállni, hogy ne a gyerek előtt (illetve ne a gyerekNEK) szidjuk a problémás hozzátartozónak, ez főleg később gond, amikor már érti a beszédet. Ha a gyermek szereti azt a hozzátartozót, akkor viszont muszáj erőt venni magunkon, mert a gyerkőcnek óriási teher, ha választani kell a szeretett személyek közül. Ez mindenkinek-nekem is-nehéz, az indulatok miatt, de muszáj.

A gyerek sok mindenre megtanítja az embert:)

A mese különben szerintem nagyon klassz dolog, igazi beavatás az emberi életbe, nehézségekbe, akadályokba, fordulópontokba. Majd pár évesen már lesznek kedvenc mesék, amiket naponta százszor is el kell mondani:) Nem lesz gond, a fejből meséléssel:)