Ötéves nevelt lányom azt kérdezte tőlem, hogyan lesz a kisbaba. Jól reagáltam?

6 vagyok,

hát igen, megértelek már, ha igazi-anyu ilyen jelenetet rendezős, akkor óvakodni kell...

jaj, olyan szörnyű, hogy vannak szülők akik a saját önérzetüket előrébb teszik, mint hogy a gyerek nyugalomban legyen...:(

Igazából akkor tényleg jól tetted, hisz a "családi" béke forgott kockán...:/

á, te vagy az, akit a kislány jobban szeret, mint az anyukáját, és megkérdezte, hívhat-e anyának, és erről is tettél fel kérdést, hogy jól reagáltál-e, amikor megegyeztetek, hogy ez a ti titkotok legyen és hívjon nyanyusnak vagy valami ilyesmi. http://www.gyakorikerdesek.hu/csaladi-kapcsolatok__egyeb-ker..

valahányszor megcsillogtatod, hogy te mennyire tiszteletben tartod a gyermek viszonyát az anyjával, kiraksz erről egy kérdést, hogy buzgón bólogassanak rá? mi szükség van erre? a való életben kétségbe vonja ezt valaki? talán maga az anyuka, akinek annyira őrzöd a tekintélyét, hogy inkább titkolóztok a kislánnyal a kényesebb témákról (vagyis arról, hogy a lány téged jobban szeret)? azt jól tetted, hogy nem te világosítottad fel a kislányt, és rábíztad a szüleire a dolgot, de valamiért nekem kicsit mégis ficamosnak tűnik a hozzáállásod a két kérdésed alapján... ha valaki nagyon szeretné kifejezésre juttatni, hogy valamiben milyen figyelmes, tapintatos és jó, még akkor is gyanús, ha a kétségeit megfogalmazó kérdésbe bújtatja azt. már önmagában az, hogy a nevelt lányodnak hívod, fura, hiszen nekem úgy tűnik, csak a láthatásokon van nálatok, és még ha ez minden idő felét jelenti is, akkor is van anyja annak a gyereknek, aki neveli - amennyiben valódi anyáról van szó, és nem olyanról, aki lelépett pár éve, és azóta megjelenik karácsonykor meg szülinapon. másrészt ez a nem okozok-e törést, jól mondtam-e dolog is picit idegesítő, mert ahelyett, hogy vadidegenek megítélésére támaszkodva helyezed a glóriát a fejed fölé, sokkal célravezetőbb lenne, ha magával az anyával egyeztetnél, csak feltételezem, ő kevésbé istenítene. idegenek előtt könnyebb empátiát mutatni, de az nehezebb volna, ha az anyával való nyilvánvalóan kellemetlen beszélgetés során valóban bele kellene helyezkedned az ő szemszögébe, nemde? az előző kérdésben is ez nem tetszett, hogy úgy teszel, mintha az anya olyan fontos lenne, és én elhiszem, hogy ezt komolyan gondolod, de azt már nehezebben, hogy emögött valós tartalom áll, és nem az az (akár tudatalatti) öncél, hogy te jó mostoha légy. nekem nagyon nem tetszett az anyuka előtti titkolózás, és a tudat beoltása a gyerekbe, hogy szegény anyut kímélni kell a fájdalmaktól, és hazudjunk neki kegyeset. a tekintélytisztelet és az "el ne mondd, nehogy fájjon anyának" hozzáállás bizony üti egymást. a szegény sokat dolgozó türelmetlen anyu lesajnálása ez, még akkor is, ha nem ez volt a kimondott célod. ha valódi, odaadó, kiegyensúlyozott szülőkről van szó, én azt mondtam volna egy gyereknek, aki azzal áll elő, hogy jobban szeret, mint az anyukáját, hogy "néha nehéz kiismerni az embernek a saját érzéseit, még a felnőtteknek sem mindig megy. én is szeretlek, de biztos vagyok benne, hogy még ha olykor nem is tűnik úgy, anyukád és apukád szereteténél nincs nagyobb. de a szeretet olykor nehéz dolog. érezni is és kimutatni is, legyen szó felnőttről vagy gyerekről. ezért a könnyebb dolgok sokszor kedvesebbnek tűnnek: a sok játék, móka, kacagás. talán ezért érzed, hogy jobban szeretsz engem. valójában viszont a szeretetet nem lehet összemérni, mert mindenkit másképp szeretünk nagyon. anyát anyaszeretettel, apát apaszeretettel, engem juliszeretettel (keresztneved behelyettesítendő). és mi is nagyon szeretünk téged, és ezt szintén nem lehet összehasonlítani, hogy melyikünk a legjobban és melyikünk a legkevésbé. a szeretetben nincs verseny, így első helyezett sincs. nagyon jól esik, hogy úgy szeretsz engem, mintha egy másik anyukád volnék, mert én is úgy szeretlek, mintha a gyerekem volnál, de furcsa lenne, ha anyát és engem is ugyanúgy hívnál, mert ezt így össze lehet keverni, inkább találj ki nekem egy kedves becenevet, mit szólsz?" (nekem is 5 éves a lányom, és nem, nem túl bonyolult egy ilyen szöveg egy 5 évesnek)

remélem érzed a különbséget aközött, hogy jójó hogy engem szeretsz a legjobban, de ezt ne mondd meg anyának, és aközött, hogy a szeretet összemérhetetlen.

most egyetértek a felvilágosítással kapcsolatos reakcióddal, de mit felelsz majd, ha a homoszexualitásról, az orális szexről, istenről, a hűtlenségről, vagy akármi más kényes témáról kérdez nagyobb korában? nem mersz majd mondani semmit, mert annyira gyenge lábakon áll az anyával való viszony, hogy bármi megingathatja? ezzel csak azt akarom mondani, hogy akármilyen tapintatos próbálsz lenni a gyerek előtt az anyját illetően, a megfelelő kapcsolat kulcsa a szülők és egyéb résztvevők közti kommunikáció. és akkor nem lenne szükség hímes tojásként ápolgatni a törékeny emberi kapcsolatokat ebben a felállásban, mert azok máris nem lennének annyira törékenyek, hanem bizalmon és együttműködésen alapuló stabil támaszok a gyerek számára.