Mit tegyek? Elsős kisfiam nem tud kapcsolatot teremteni!

Szia, én olyan helyre "íratnám be", amiben tényleg jó, hogy legyen sikerélménye! Nem csapat-sportba, hanem egyéni sportba ahol megjön az önbizalma, a sporttársakkal ott is tudja gyakorolni a kapcsolatteremtést! :)

Szia! Az a helyzet, hogy ennyi idosen nem jellemzo az onbizalomhiany. Valamilyen szorongas allhat a hattereben, amit erre vetit ki. Egyutt vagytok az apukajaval? Nem tortent elkoltozes, ovi valtas, halal eset, ami megviselhette? Esetleg nem magasan funkcionalo autista? Ez most durvan hangzik, de az Asperger szindromasok kifejezetten okosak, lexikalis tudasuk remek, csak a kapcsolatteremtes nem megy nekik... Ez legyen a legrosszabb eset, de ezt is csak azert irom, mert nehezen diagnosztizaljak, a szulo meg nem mindig veszi eszre. Szerintem egy gyermek pszichologus nem arthat neki, mert regota fenn all, es nem ugy tunik, mintha javulna a helyzet. Egy probat meger, hatha elorebb juttok. Ha semmi ilyesmi nincs, akkor lehet csak szerencselenul valasztottatok ovit/iskolat, es csak azokkal a gyerkocokkel nem jon ki. Jatszoteren mennyire kommunikativ?

Érdekes, valamilyen szinten magamra ismertem. Csak nekem gyerekkoromban még úgy ahogy ment a kapcsolatteremtés, később egyre rosszabb lett. És igen, az önbizalomhiány az oka. Az tévedés, hogy egy 7-8 éves gyerek nem lehet önbizalomhiányos(reagálva egy előző válaszra). Más kölykök szemétkedései és egyéb tényezők rendesen szét tudják verni már egy ilyen korú kisgyerek önbizalmát is, főleg ha érzékeny típusú. Valószínűleg szorong, ezért nem tud kellően "laza" lenni és ezért kap elutasítást. Ettől még inkább szorong, ami tovább rontja az amúgy sem rózsás helyzetet, valószínűleg ettől viselkedik "furán". Írtad, hogy ha ketten vannak el tudnak játszani. Ez tapasztalataimból kiindulva azért van mert még ha tudat alatt is, de maga fölé helyezi a többieket(ő szebb/okosabb/jobb nálam), így még az 1-1 helyzeteket valamilyen szinten tudja kezelni, viszont ha már többen vannak, akkor úgy érzi, hogy a többiek "túlerőben" vannak és elkezd szorongani, kívülállónak érezni magát. Fontos tényező még a "hozott" minta is, nekem pl. a szüleim is önbizalmhiányos, visszahúzódó emberek és így nehéz is lett volna egy határozott/magabiztos attitűdöt felvenni. Nálatok persze nem tudom mi a helyzet. Valószínűleg sosem ő lesz a a társaság közepe, de sokat lehet javítani a dolgokon. Fontos hogy hangsúlyozzátok neki, hogy semmivel sem kevesebb mint a többi gyerek, ezáltal nem kell mindig a tömeg után menni, mert nem biztos hogy az a helyes, sőt általában a leghangosabbak a leghülyébbek. Aki nem akar vele barátkozni, nem is érdemli meg a barátságát. Azt is fontos lenne megértetni vele, hogy sosem fognak egy olyan embert tisztelni/elfogadni, aki kényszeresen be akar vágódni mindenkinél, legyen önálló véleménye. Persze tudom, hogy ezt ilyen korban nehéz elmagyarázni valakinek, de ez a későbbiekre nézve is nagyon fontos. És persze minél több olyan helyzetet "előidézni" ahol sikerélménye lehet, ha valamit jól csinált, jól megdicsérni. Hosszú idő mire az ember önbizalma úgy ahogy helyre áll, de amit sokszor hall azt előbb-utóbb elhiszi és elkezdi "alkalmazni".