Mit Csináljak? Sír a gyerek az oviban

Segíteni nem tudok, csak okoskodni, ezért előre is elnézést kérek. Ha gondolod, inkább ne is olvass tovább...

Amikor terhes lettem, elkezdtem számolni. A szülés ideje táján (rögtön utána) kellett volna beszoktatni a gyereket az oviba. Mivel egy ilyen kicsi gyereknek elég sokk az is, hogy testvére születik, anya szeretetén "osztoznia kell" (ezt ő így érzi, még ha tudjuk is, hogy nem így van!), ezért nem akartam, hogy összekösse magában a dolgokat: új testvérem született, anya nem ér rá foglalkozni velem, csak vele akar foglalkozni, engem lepasszol egy helyre, hogy nyugodtan kettesben maradhassanak.

Ugyanis ez játszódik le bennük. Nem tudunk mit tenni ellene.

Ezért már terhesen bölcsibe írattam, oda nyugodtan be tudtam szépen, fokozatosan szoktatni. Szépen megszokta, hogy neki ez a dolga, ő bölcsibe jár, ott neki jó, jókat játszanak, satöbbi. Amint oviba mehetett, rögtön vittem (pedig december közepe volt, minden józan szülő megvárta volna a januárt!), sőt, a karácsonyi szünetben is vittem végig, mert meg KELL szoknia az ovit, az új helyet mielőbb, hogy ne kösse a tesó érezéséhez az ovodát semmiképpen.

Egy hónap múlva lett tesó, ami az ovi szempontjából semmi újat nem hozott neki, abszolút közösségi kis ember, aki nem kapcsolja a testvér érkezését és az óvodát össze, mert nincs rá oka.

Sajnos ezt így fel kellett volna nektek is építeni, mert ezen már nem fogsz tudni változtatni. Az zajlik a fejében, amit fentebb írtam: "anya nem szeret engem, csak a testvéremet, ezért bedugott engem erre a helyre."

Az óvónők azért nem mondják meg neked az igazat, mert nem akarnak ezzel idegesíteni téged, úgysem tudod megoldani a helyzetet, hacsak ki nem veszed szegényt az oviból (ami az óvónőnek nem biznisz...)

Nekem még csak 9 hós a kislányom de előre félek, hogy oviba kell majd járnia. Én emlékszem, hogy én menyit sírtam az oviban, nagyon rossz emlékeim vannak. A húgom viszont imádott járni, soha nem sírt.

Szerintem ezzel nem tudsz mit kezdeni, az óvónők azért nem mondják el hogy menyit sírt a kicsi, hogy ne aggódj.

Lehet hogy ő egy ilyen típusú gyerek, aki nem fog szeretni oviba járni, majd egy idő után nem fog sírni, de az ovi nem lesz a kedvenc helye.

Én is csak okoskodni tudok, de én pl azét utáltam az ovit, mert a dadus mindig bántott, nem fizikailag csak szavakkal, meg ilyenek. Anya előtt mindig megjátszotta magát, de tudom hogy utált. Érdemes megkérdezni a gyereket hogy nem bántja e valaki, mit szoktak neki mondani az óvónők, meg ilyenek.

Szia.

Nem akarok én sem okoskodni de hidd el nincs nagy baj... Azért lehetett az hogy a másik szülő azt mondta neked hogy ordított a gyereked mert ő úgy vélte... Én is óvónő voltam, és persze a szülők mindent sokkal komolyabban vesznek, én is így vagyok a saját gyerekeimmel... Az óvónőnek természetes hogy nem minden gyerek tud gyorsan beilleszkedni , vannak akik sírnak, ordítanak, üvöltenek... Ez is hozzátartozik a beszoktatás időszakához. Neked meg azért nem mondták el hogy ne idegesítsd magad, bár mi ha nem evett a gyerek mindig megmondtuk a szülőknek hogy tudja otthon ennie kellene...

És igen amiatt is sírhatott mert látta hogy másnak bezzeg ott lehet az anyukája... Ez olyan mint amikor hazavisznek valakit délben akkor általában van olyan gyerek aki sír mert hogy engem mért nem visznek el...

Nálunk most három hónap után eljutottunk oda, hogy szívesen megy oviba. Eddig minden reggel sírás, könyörgés (anya, ne csináld ezt velem), hogy az oviban mi volt nem tudom, mert nálunk is mindig rendben van minden. (persze gondolom, hogy ezt sem véletlenül mondják az óvónők, biztos, hogy így helyes)

A védőnőm mesélte, hogy az ő nagyobbik lánya szeptembertől áprilisig csinálta ezt, a kisebbik két hétig nem evett semmit, nem ment el wécére egész nap, mikor úgy döntött kiveszi, akkr hirtelen megváltozott és beszokott.

Úgyhogy türelem és kitartás, szerintem semmiképp ne vedd ki, mert aztán ehhez szokik és szerintem később suliban, munkahelyen ez kárára válik.