Nagyon akaratos gyereket hogyan kell jól nevelni? Ütni vagy nem ütni?

Lányom 4 éves. Eléggé akaratos és önfejü (de ezért én nem hibáztatom, rám ütött, én is ilyen voltam/vagyok). Oviban népszerü, nagydumás, ő az egyik középpont a lányok között (fiú követői is vannak), de ott mégis mindig jól viselkedik, és szót fogad. Mindig mondják hogy soha nem kell rászólni. Itthon viszont nagyon csúnyán tud hisztizni ha rájön az 5perc. Kiabál, csapkodja az ajtót, nyújtogatja a nyelvét. Néha még meg is üt vagy rugdosódik is.

Én nagyon türelmes vagyok, mindig mindent elmondok neki normálisan többször is, aztán figyelmeztetem. Ha ez sem használ, akkor vagy felemelem a hangom, vagy büntibe viszem, nagyon ritka mikor rácsapok a kezére.

Tegnap este is volt egy kisebb "rohama", férjem odament hozzá hogy megvigasztalja, de ő elkezdett rugkapálni. A férjem meg dühös lett (gondolom ez rosszul esett neki), és rámförmedt, hogy miért nem nevelem meg, csapjak rá és akkor majd megérti. Ez nekem rosszul esett, de azért elgondolkodtam rajta.

Nem szeretek rácsapni, mert rettenetesen sajnálom ilyenkor, és a saját tehetetlenségemnek és kudarcomnak veszem ezeket. Vagy tényleg szükség van erre, hogy időnként rácsapjunk a gyerekre?

Én szeretem hogy erős akarata van, nem szeretném ezt kiölni belőle, mert úgy gondolom ennek majd jó hasznát veszi a későbbiekben, ne is legyen elnyomott. De azért vannak határok, amiket neki is be kell tartania. Pl szót fogadni, és a másik, tisztelni a szüleit. Ezt szép szóval is el lehet érni, vagy csapjak rá gyakrabban? Nem akarom őt lelkileg megbántani ezzel, de az sem lenne jó, ha a fejünkre nőne. Férjem szerint úgy kellene csinálnom, hogy 2x szóljak neki szépen, harmadjára viszont már csapjak oda. Reggel is nyafogott, azt mondtam neki ha nem fejezi be akkor a játékait elzárom előle. Erre visszavett magából, és már mindjárt terelte is a témát, viccelődött, meg vigyorgott.

Várok minden egyes építő véleményt és tapasztalatot.

Köszönöm.