Mit tegyek, erőltessem vagy hagyjam? Más is tapasztalt ilyet? Többi lennt.

Az én lányom is ilyen, kész kínlódás volt vele. Most már 4 múlt, de még mindig nem mondanám könnyűnek. Meg kell próbálni motiválni őket, de tudom hogy milyen nehéz állandóan kreatívnak lenni. Az én repertoárom nagyjából ilyen:lássuk egyedül fel tudod-e venni a nadrágod? biztos nem..., aki először felöltözik kap egy gumicukrot,vagy: sajnos most muszáj levinnünk a kutyát akkor is ha nincs kedved hozzá.... Ha nem partner, akkor erővel kell felöltöztetnem és elindulnunk, nagyon lefáradok ebben. A nyílt tiltakozás azért most már ritkább, de három évesen ez volt az általános menet. Ha el is indultunk, 2 perc után nincs kedve jönni, nincs kedve kismotorozni, nincs kedve bicajozni, nyúz hogy vigyem őt is meg a bicajt is. Bevallom én időnként még előveszem a babakocsit ha nagyobb távra megyünk gyalog, vagy időhöz vagyunk kötve. Egyszerűen képtelen vagyok másképp csinálni.

Ha ennyire utálja és te sem bírod idegekkel, erővel, akkor ne vidd le minden nap. Esetleg "pótlásként" szellőztess benn többször, hogy legalább annyi friss levegőt szívjon egy nap.