Halottak napján óvodás korú gyermeketeket, elviszitek e a temetőbe? Mit mondtok neki " nagymamáról, dédiről vagy más rokonról"?

Már akkor vittük a fiamat, amikor még óvodás sem volt.

Tudja, hogy ott vannak azok, akik már nem élnek és nekik viszünk gyertyát a temetőbe. Meg amúgy is, ha sírt megyünk csinálni, vagy öntözni rajta a virágokat, akkor is szokott jönni.

Most nyáron volt ez első eset, hogy meghalt valaki a családból, a nagymamám, és igazából még nem tudja mit jelent az, hogy halál, csak tudja, hogy a dédi felment a mennyországba, néha keresi, de ennyi. Nem igazán foglalkozik még ezekkel a dolgokkal. Beéri annyival, amit elmondunk neki.

Nem. A kisgyerek el tudja fogadni az elmúlás gondolatát, hogy hogyan "él" tovább egy-egy szerettünk máshol máshogy, más formában, de azt nem, hogy a földben van a test eltemetve. Soha nem viszek kisgyereket temetőbe. Otthon csinálunk kézi festésű mécsestartót, meggyújtjuk, képekkel emlékezünk. De sírokat nem mutatok neki.

Ajánlom figyelmetekbe Vekerdy: Nagy családkönyv c. könyvét. Részletesen ír a halál témájáról és hogy mit okoz a gyermeki lélekben a temető.

Pici kora óta visszük apósom, nagymamám sírjához.

Tudja, hogy aki meghal, annak a teste már nem mozog (ezt ő fogalmazza így), a föld alatt van, és fényképeken láthatjuk, meg az emlékeinkben él tovább.

Halottak napján vagy Mindenszentekkor templomba is eljön velem, akkor is beszélünk erről.

Decemberben lesz 4 éves, sokszor kérdez születésről-halálról (Mikor fog apa meghalni? Hol voltam mielőtt megszülettem? stb.), ha jól tudom, ez korosztályos jelenség, legalábbis a környezetünkben sok hasonlókorú gyereket foglalkoztat mostanság a téma.

Mi tegnap délután voltunk a temetőben 3,5 éves kislányommal.

Még itthon megbeszéltük, hogy hova menyünk, együtt vettük meg a virágot és gyertyát. Próbáltam neki elmagyarázni, hogy akik már nem élnek, nem találkozunk velük, ezért viszünk a sírra virágot.

Folyamatosan kérdezgetett, hogy hol van az anyukám és a nagyszüleim, mikor találkozunk velük, visszajövünk e holnap, amikor valóban ott lesznek a temetőben?

Rájöttem, azt hitte, hogy látogatóba megyünk és nagyot csalódott, hogy nem voltak ott.:(

Nem voltam kellőképpen felkészülve a válasszal, már nem tudtam mit mondjak.

Azzal is próbálkoztam, hogy fenn vannak a felhők közt, nem látjuk őket, mert annyira magasan vannak, de ha becsukjuk a szemünket és gondolunk rájuk, akkor az aki ismerte őket, az láthatja.

Aranyos volt, megkérdezte, hogy "ha holnap erősen becsukom a szemem, akkor láthatom a nagyszüleimet? " ( kislányom már nem ismerte őket)

Összességében, nem értette, hogy mit csinálunk, még nem találkozott a halállal semmilyen formában és erre nem is gondoltam.

Tavaly is voltunk, de akkor semmit nem kérdezett még.

Engem és öcsémet is mindig vittek. Mi szerettünk gyertyát gyújtani. Semmiféle félelmet nem éreztünk a sírok miatt. Tudtuk, hogy meghalt a dédi. Mamáék mindig úgy mondták, hogy megyünk a dédihez, itt van a dédi, gyújtunk neki gyertyát.

Semmi para nincs ebben. Mindenszentekkor mindig sok gyereket látok a temetőben a családdal. Ez teljesen normális dolog szerintem.

Majd én is viszem ki a gyerkőcöt, ha akkora lesz (most 9 hós). Biztos élvezni fogja, hogy gyertyát gyújtunk.