Most tényleg én lennék a rossz szülő? Más gyereke talán nem szokott hisztizni?

Két leányzóm van, 5 és 8 évesek. Ma kirándulni voltunk a Gemencben, ebédidőtájt megálltunk pihenni és enni a halászcsárdában. A mellettünk lévő asztalnál egy nagyjából velem egykorú nő ült a kislányával, aki szintén 7-8 éves lehetett. Ebéd közben a kisebbik lányom kiszúrta a jégkrémes pultot, de nem vettem neki semmit, mert épp most kezdett végre meggyógyulni a torka 3 hét után. Nekiállt nyafogni, de nem csinált semmi extrát, nem üvöltött és vágta magát a földhöz, oké, talán egy picit hangos volt, de nem annyira, a mellettünk ülő nő viszont ölni tudott volna a szemeivel, ahogy rámnézett, de nem szólt semmit, ahogy én sem. Elmagyaráztam a lányomnak, hogy miért nem veszünk most, és nehezen, de végül elfogadta. Közben a nagyobbik fölfedezte a csárda mögötti játszóteret, szóval a következő megállónk az lett. Én leültem a padra és pár perc múlva a nő is megjelent a lányával, odaült mellém, egy szót sem szóltunk egymáshoz, csak néztük a gyerekeket. Két hinta volt, az én két lányom ült rajtuk, és a nagyobbik megállt egy kicsit, hogy megigazgassa a zsebét, hogy ne essen ki a sok makk, amit előtte gyűjtöttünk. A hintán ült, a nő lánya meg odament, hátulról lelökte az enyémet és elfoglalta a helyét. A gyerekeim nem szóltak semmit, mindketten elmentek onnan, én sem tettem szóvá, de azért gondoltam egy s mást. Nem arról van szó, hogy csak az enyémeké a hinta és a másik lány nem hintázhat, de akkor kérje meg, hogy szálljon le, hadd következzen ő, ne pedig lelökje. Az anyja meg látta az egészet, és nekiállt mosolyogni a lányára, mintha ez olyan szép dolog lett volna, sőt még meg is dícsérte. Aztán telefonált a férjem, és sietnünk kellett haza, ezért szóltam, hogy jöjjenek, indulnunk, de a gyerekek nem akartak jönni, olyan jól eljátszottak, és tényleg csak kevesett lehettünk ott. A nagyobbik csak egy kicsit nyafogott, aztán lejött, de a kisebbik felmászott az egyik ilyen favár tetejére és nem volt hajlandó lejönni. Szépen kértem, hogy jöjjön, de ő nem akart, hisztizett, hogy csak most jöttünk, még egy kicsit maradjunk, nekiállt alkudozni. Nagy nehezen sikerült leszednem onnan, sírva fakadt, megállt és nem akart jönni. A nő erre felállt, nevetett egy kicsit, majd nekemesett, hogy milyen neveletlen és hisztis lányaim vannak, hogy az övé ilyet meg nem merne csinálni, neki elég csak egyszer szólni és jön, mindig szótfogad, hogy én milyen borzalmas szülő vagyok, erre sem vagyok képes megtanítani egy gyereket, minek szültem egyáltalán ha ennyire nem értek a gyerekneveléshez, hogy egyáltalán hol a férjem, biztosan nincs is, ezért ilyenek a gyerekek stb. Megjegyzem, neki sem volt ott a férje. De ez, és amilyen hangnemben mondta, hát ha nem lettek volna ott a gyerekek, biztosan képenvágtam volna.

Alig hiszem el, hogy létezik ilyen. Nektek erről mi a véleményetek? Másnak talán tényleg nem hisztiznek soha a gyerekei?

35/N