Már nem tudom mit kezdjek a fiammal?

hát mintha én írtam volna... azzal a különbséggel, hogy itt nincs kisebb, csak egy nagyobb. Az én fiam is 3 (1 hónap múlva) és már eljutottunk addig, hogy kivizsgáltatjuk minden rendben van-e nála, mert reggeltől estig hisztizik. De nem az a levágom a földre magamat, mert nem kapok meg valamit típus, hanem képes azért 1 órán keresztül üvölteni, reggel 6kor, mert RÁNÉZTEM! Soha nem vertem meg, meg sem ütöttem soha, igyekszem a szeretetemet kimutatni minden lehetőségkor. Vallom, hogy a gyereknevelés alapja a feltétlen szeretet. Azaz nem csak akkor szeretem a gyerekemet ha jó, hanem akkor is amikor így viselkedik... de kezdek kimerülni, totálisan tanácstalan vagyok. Mindig következetesen neveltük, van bünti/jutalmazásrendszerünk. A nővére (18 hónappal idősebb) egy tündér, szófogadó, persze ő is volt dacos, de valahogy gyorsan felfogta, hogy csak neki kellemetlen. A fiam pedig kezelhetetlen:(

biztos vagyok benne, hogy Te is megteszel mindent, hogy normális legyen, de szerintem ez egyszerűen az alaptermészetből jön... de ha mondjuk arra gondolok, hogy az életem következő uszkve 15-18 éve arról fog szólni, hogy vajon mit tegyek, hogy el tudjam viselni a gyerekemet, akkor nagyon szomorú és kétségbeesett leszek:S

kíváncsi vagyok ad-e bárki használható tanácsot...

hát nem úgy tűnik, hogy sok okosságot tudnának mondani:(

ennek a szuperérzékeny gyerekekről szóló könyvnek ki a szerzője kedves 3.?

Elaine N. Aron követte el a könyvet.

Igazából azért nem akarok egyéb módon beleokoskodni a dolgotokba, mert minden gyerek más, és mindegyiknél más hatásos. Én sokat tanultam ebből a könyvből, de ami az én kisfiamnál beválik, a Te/Ti gyerekeiteknél nem biztos, hogy hatásos... Egy próbát megér szerintem. Egyébként a könyv beszerzése előtt érdemes kicsit utánaolvasni neten, mi is ez a szuperérzékenység (google szuperérzékeny gyerek például), de így látatlanban fogadni mernék, hogy Nálatok is erről van szó.

Érdemes szakkönyvekből is ismerkedni az egyes gyermek korosztályok lelkivilágával. Ha jobban megérti őket az ember, akkor megfelelőbben és nagyobb örömmel képes foglalkozni velük.

Ha 3 éves , és ez jellemző rá, akkor még dackorszakban van, ez életkori sajátosság (1-3 éves kor között jellemző, kinél épp mikor). Nagyon fontos megélnie a dacot, pl ezáltal fejlődik a kritikai érzék, tud majd nem-et mondani, ha szükséges, tehát részben önvédelme érdekében is fontos lesz a későbbiekben; az én-határait is tanulja az ellenkezéssel, ugyanis az énkép 1-3 évesen kezd kialakulni.

Ha ezt megérted, akkor képes vagy türelmesebbnek lenni a 4 év alatti gyermekekkel. ;) Kitartást! :)