Akinek nagyon sokat van távol a férje, hogy alakít ki kötődést a gyereknél 1-3 évesnél apához? Amikor találkoznak örüljön, ne nézze idegennek, akarjon megmaradni nála, ne utasítsa el?

Szia!

Én is csatlakozom a többiekhez :( a "mi" Apukánk is havonta jár haza,csak nálunk a kislányom újszülött korától igy van,most kicsivel több,mint 2.5 éves.

Imádja az apukáját de nem gyengén,ha itthon van én szinte nem is kellek neki :(

Amikor pici volt a telefonnal felvette,ahogy beszél neki,mesét mondott,vagy játszott vele...ezt nap-mint nap lejátszottam neki.

Telefonon minden nap hallotta az apukája hangját és minden nap nézegettünk fotókat.

Mi tudunk skype-olni szerencsére,igaz csak mostanában,de nagyon jó ,a gyerek este már pezseg,hogy megyünk apával kájpozni és puszilgatja a monitort és "csikizi" apát...szem nem marad szárazon.... apának sem :)

Nem lesz gond,de nagy a felelősséged ebben,mert te leszel az aki ezt a kapcsolatot "napi kapcsolat" szintjén kell tartsd.

Kamera,fotó,hangfelvétel,telefon...mesélsz neki apáról és úgy ,mintha jelen is lenne csak most épp dolgozik...

Kitartást kívánok!

Csak egyetérteni tudok az előttem írókkal. Igaz, mi nem régóta járunk ebben a cipőben, és a kisfiam is nagyobb már (lassan 4 éves), de valóban, nekünk kell ezt megoldanunk, hogy ugyanúgy kötődjön továbbra is az apukájához is, mint hozzánk. Az én párom délutánonként dolgozik (pontosabban délelőttől éjszakáig), így pont nem tud skype-on beszélni a kisfiunkkal nap közben (mivel ő meg oviban van olyankor). Mi minden este írunk apának sms-t, ma például megírtuk neki a mondókát, amit ma tanult az oviban. Van egy füzetünk, abba gyűjtöm az apának szánt kérdéseket, nehogy egy fontos is kimaradjon, és amikor hazaér, akkor mindig rázúdítja őket. Azt is felírom, ha valami fontosat el akar mesélni, nehogy elmaradjon. Gyakran emlegetem az apukáját, ha én beszélek vele, akkor elmesélem a kisfiunknak, hogy mi újság apával, mit csinált, hogy van, ha visszautazik, akkor azt, hogy megérkezett stb. Újabban a párom válaszol is rögtön este az sms-ünkre (eddig azért nem, mert nem akkor írtuk, mikor pihenő volt nekik), ettől mindig nagyon boldog a kisfiam. Amit még szoktunk: gyakran fotózom le a kisfiamat a telefonommal, a képet elküldjük mms-ben, a kisfiam diktálja, hogy mit írjak, természetesen a képeit is folyton kommentálja, én meg szó szerint leírom, amit mond. :)

Nem könnyű, az biztos, de hiszem és tudom, hogy megoldható, hogy a gyerekeink ne idegenként, hanem apaként tekintsenek az apjukra - és ez tényleg csak rajtunk múlik. Annyi aprósággal lehet ezért tenni, és a technika valóba nagy segítség ebben.

Kitartást nektek, sok sikert a férjednek!!!