Szerintetek miért nem szeret semmit? Elfáradtam, lesz ennek vége valamikor?

Kisfiam 2,5 éves. Az elfogultságom tudatában mondom, hogy rendkívüli képességei vannak. Folyékonyan beszél, olyan összetett mondatokat mond, mint mi felnőttek. Ismeri az összes állatot, tudja, melyik madár, melyik emlős. Ismeri az összes színt, árnyalatokat, tud 10-ig számolni, nem csak modókaként, hanem tényleg megszámolja a dolgokat. Érdeklődik a betűk iránt kb. 10 betűt már fel is ismer.stb.stb. NEM én erőltetem, ő ilyen.

Emellett viszont vannak olyan dolgok, amik nagyon rosszak, és hiába próbálom megoldani, nem sikerül, már több hónapja. Az egyik a szobatisztaság. 2 évesen szobatiszta lett, nappalra, éjjelre, nem kellett a pelus, szólt, ha dolog volt, ez tartott 2 hétig, aztán 2 éjszakára elutaztunk a férjemmel, a szeretett nagymamával volt, jól érezte magát, de amikor hazajöttük újra bepisilt, és azóta is, nem szól, ha kell pisilnie, csak ha már áll a pisiben. Elmondom neki ezredjére, hogy nem pisilünk a gatyába csak a wc-be, de ő nem AKAR vagy "én ezt nem értem". (azóta mondja ezt, mióta egy kisbaba megütötte, és mondtuk neki, hogy az még pici nem érti, hogy nem szabad). Ha redszeresen ráültetem wc-re, akkor nincs gond, a kakiért szól, DE van, hogy annyira nem akar wc-re ülni, hogy üvölt, ha vinni szeretném, persze ilyenkor hagyom, és be is pisil 10 percen belül :( Éjjel tiszta marad a pelus továbbra is. A másik a csapkodás, rugdosás, ha valaki nem tetszik neki, akkor kiabál vele, felé csap, ha egy pici rámászik (hihetetlenül vonza a kisebbeket), akkor azt is ellöki, megcsapja. Hiába mondom neki, hogy nem szabad, fogom meg a kezét, nézek mérgesen, nem fogad szót. "Anya, én ezt nem értem". Mondom neki, hogy nem baj, de akkor sem szabad, ha nem érted. Ez is több hónapja tart, és iszonyú szomorú vagyok miatta. Nem ütöm meg, nem ordítok, csak hangosabban, keményen rászólok, megfogom. Egyszer mondtam, hogy ez fáj a kislánynak, erre ő azt mondta, hogy nem fáj neki. Jó, mondom, akkor megcsapom én is a kezed, megcsaptam, és elkezdett sírni, és azt mondta: Anya, ez fájt, megíjedtem tőled. Mondtam neki, hogy ő is ezt csinálja, ezért nem szabad. Kb. 1 óra múlva megint ellökte a kislányt, mert el akarta venni a kislány tőle a játékát. :(:(:( A harmadik, hogy nem akar sehova menni itthonról, csak a szűk családhoz, kirndulni imád velünk, de ilyen, hogy barátokhoz menni, zenebölcsi, babaúszás, csiribiri torna... felejtős, ma is elvittem, 10 percenként kijöttünk, mert nem akart bent maradni. ...és a negyedik, hogy csak én kellek mindenhez neki, pedig 1 éves kora óta van 1 hétköznap, amit nem velem tölt, de ha itthon vagyok senki mással nem marad, jön utána, kérlek. "Anya, nagyon szomorú vagyok, hogy főzöl, gyere." Ahhoz, hogy ki tudjak kapcsolni, el kell mennem itthonról, és persze akkor nagyon jól érzi magát ő is apával, nagyival... Szerintetek miért nem szereti ezeket a foglalkozásokat? Miért nem kíváncsi másra is rajtam kivül? Miért nem hagyja abba az ütést? ...???

Nem nézünk TV-t, mesét rengeteget olvasok neki, nem vagyunk kiabálosak, szépen élünk, nem bölcsis (azt se tudom, hogy lesz így ovis, anélkül, hogy megszakadna érte a szívem :( Fáradt is vagyok, mert sikertelennek érzem magam, hogy egyikben sem jutunk előrébb...