Szokás a " fiús anyuka" tipizálás. De mi a különbség egy lányos és egy fiús anyuka között? Van egyáltalán?

Mikor elolvastam a kérdésed nekem elsőre az ugrott be a fiús anyukáról, hogy az "anya pici fiacskája". Néhány fiús anyuka hajlamos a fiát mindenben kiszolgálni, babusgatni még akár kamasz vagy felnőtt koráig, ami tarthat akár 30-40 évig vagy még tovább. Tehát ez nem a kisgyerekesekre vonatkozik elsősorban, hanem később jön elő. Amikor a férfi még 30 évesen is otthon lakik az anyjával, anyuci főz-mos-takarít rá és keményen beleavatkozik abba (befolyásolja a fiát), hogy kivel járjon a fiacskája, nem akarja hogy fia elköltözzön a szülői háztól 2 km-nél messzebbre stb, mert hát meg van győződve arról hogy a pici fiának az ő gondoskodására van szüksége, hiába 30 éves felnőtt már...

Ez egy ilyen sztereotípia, ami persze csak pár esetre igaz, de szerintem mindenki ismer ilyet.

Szerintem egy lányos anyuka sokkal nőiesebb, többet hord szoknyát, magassarkút, többet sminkel, szépítkezik, meg úgy általában finomabb a mozgása, a beszéde stb.

Akiket én ismerek csak lányos anyukákat, mind ilyenek.

Én a 2 fiammal mindig olyan tramplinak érzem magam mellettük, de egész egyszerűen máshogy kell bánni a fiúkkal, már kicsi korban is. Pl. egy fiúgyerek után többet kell rohanni, meg amúgy is szeleburdibbak, bevállalósabbak, így a szoknya és a magassarkú felejtős, amikor pl. nem tud lemászni egy fáról.

Őket nem köti le annyira, amikor sminkelek, hajat csinálok, míg egy lány érdeklődve figyeli, ergo a fiúk mellett kevesebb idő jut rá.

Persze ezek csak általánosságok, mindkét oldalról láttam már ellenpéldát is :)