Van köztetek olyan aki érezte már rossz anyának magát és miért?

Köszi, ez most jól esett. Mintha magamról olvasnék... Gondoltam, én vagyok az egyetlen, hasonló helyzetben...

Kitartást magunknak, állítólag a serdülőkor még nehezebb. Minden jót!

a legjobban a türelmetlenégem zavar.

nincs türelmem annyit játszani vele amennyit ő szeretne,mert közben rohannék főzni,mosni,stb.

Ha rászólok azt szeretném ha rögtön jól viselkedne,és nem kéne 100szor elmondanom,hogy ezt meg azt miért ne csináljon.

az én lányom is apás. de ebben csak annyi a "titok",a mi nálatok is:apuka soha nem szól rá,és mindig azt csinálja és oda mennek ahová ő akar..! én meg vagyok a szigorúbb,mert muszáj valakinek következetesnek lennie.

nálunk is sok vita van abból,hogy ő is szóljon rá ha valami rosszat csinál.

azt én nem gondolom,hogy elrontottál volna valamit.muszáj nevelned aminek ő nem mindig örül-de ettől még téged is szeret,és lesz amikor majd jobban ki is mutatja

Az én lányom 3 múlt és még mindig ilyen. Kajában válogat, néha rájön a dili, akkor olyan mint aki nem százas. Ha nem akarja meghallani amit kérek, nem reagál. Semmit!!! Ha mégis, az annyi, hogy " anya, sajnos nem hallom amit mondtál..." Na, ilyenkor én is bekattanok! Volt már, hogy odahajoltam fölé és ráordítottam teljes erőmből. "Naaaa, most mááááár hallooooood???? Hát akkor egy kicsit megszeppent, de nem tartott ám sokáig! Max két napig.

Egyébként egy nagyon értelmes, okos és szófogadó gyerek, de hát ez a korral jár. Most ilyen korszakukat élik. El fog múlni, jön más... Tudom ezt én is, csak hát a türelmem az nem mindig elég, hogy ki bírjam várni....

Még csak két éves, kisgyerek. 2 éve van ezen a világon, ami,valljuk be, nem egy nagy idő egy emberöltőhöz viszonyitva. Most kezd értelmesebben beszélni, játszani,létezni. Az érzelmeit erőteljesen fejezi ki, mert konkrétan megfogalmazni nem hinném, hogy egy ekkora gyerek megtudja. Nen yire beszél egyébként? Mikor már jobban kommunikálnak, a hiszti is megszűnik egy időre. Majd jön a 3-4 éves brutál-kor, amikor visszasírod majd a mostani állapotot, ezt előre borítékolom!:)

Igényli a veled való exra játékot, foglalkozást, mert most nyílik az értelme igazán! Szerintem ösztönösen ránk tapadnak, hogy minden lehetséges tudást beszívjanak az agyukba, amely igencsak okos! Ez nagyon megterhelő nap mint nap, az biztos. Főleg részben mindent egyedül csinálva.

Én bevontam a házimunkába, simán teregetett velem, mostunk, mosogatógépet pakoltunk ki-be, főztünk, porszívóztunk, pl imádta a portörlést:) lehet ,hogy lassabb igy a munkavégzés, de igy is tanul, nem is keveset, és elfoglalja magàt, ráadásul együtt vagytok.

Egy elfoglalt, nem unatkozó gyerek kevésbé hisztis, mint egyedül tengő-lengő társai. Amenbyit lehet, kint kell lenni, ki kell használni, hogy nincs -15 fokos tél vagy szakadó esős ősz orkánszéllel.

Ha többet foglalkozol,játszol vele direkt,akkor nem fog ellökni magától, az tuti. Mert egyértelműen közelebb kerül hozzád, hisz nő az együtt töltött hasznos idő. És téged szeret a legjobban a világon, mert az anyja Te vagy, ezt sose felejtsd el!

Én nem irtam egy betűvel sem,hogy nincsenek szabályok, illetve hogy mit vársz tőle....de koránsincs ott az agya, mint pl egy 4 évesnek, aki már normálisan kezeli a saját dühkitöréseit, mert már tudja, az évek során megtanulta és felfogta, hogyan kéne viselkedni. Egy kétéves ezt nem tudja, mert még kicsi ehhez és érzelmileg éretlenebb! Ezért irtam, hogy 2 év ehhez kevés idő, hogy mindezt felfogja és tudatosan kezelje, ezért van anya, hogy segitsen az érzelmi érésben, ne csak a fizikaiban.

Miért jó egész nap ordibálni meg csapkodni? Jó így élni? Ezen csak a szülő változtathat, hogy milyen stílusban fordul a gyereke felé: pont azt fogja visszakapni. Ha te idegbeteg vagy, más érzelmi reakciót ne várj viszonzásul. Ha tudatosan elkezded nyugtatni saját magad és átgondolni, hogy viselkedsz a gyerekeddel, hamarosan lesz pozitiv eredmény. Minden tőlünk függ és a mi hozzáàllásunkon sok múlik még egy kétéves szűken pelusos, keveset kommunikáló kicsi gyereknél.