Hogy kezeled az irigy gyerekeket a játszótéren?

Jaj de ismeros!

En altalaban azt mondtam a kisfiamnak, hogy ugy latszik a kislany/fiu nem akarja megosztani a jatekat ami rendben van. Keressunk valami mast, amivel szivesen jatszik es siman -amennyire lehetseges- terelek....

Mi is eljutottunk odaig korban mostanaban, hogy nem akar osztozni. Nem is adja ki a kezebol, odahozza nekem, amit nem akar megosztani. Valamint arra tanitottam, hogyha szeretne valamit ajanljon fel erte cserebe valamit - ez jol mukodik.

Ha valaki bringajat szeretne kiprobalni, megkerdezzuk, hogy lehet-e. Mert ot is lerangattak mar bringarol, roller-rol, stb.

Mara azonban mar megerti, hogy nem szabad masoket elvenni kerdezes nelkul.

Tartsd szem előtt, hogy ilyen irigy időszakon szinte minden gyerek átesik. Ez nem neveletlenség kérdése, hanem egy normális fejlődési lépcső. Persze a szülőnek igyekeznie kell ezt kordában tartani, én is mindig rászólok a lányomra, hogy adja csak oda nyugodtan, hadd játszon vele másik gyerek is.

Ilyenkor célszerű cserét ajánlani a másik kicsinek. Mondjuk Ti odaadjátok kölcsön a homokozóformát, haő kölcsönadja a lapátot. Ezt nyugodtan megbeszélheted Te is az idegen gyerekkel, ez nem rászólás. (ÉS közben észrevétlenül tanítod is mindkét gyereket, hogy hogyan ILLIK intézni az ilyen helyzeteket)

Ugyanakkor tiszteletben kell tartani azt is, ha a másik gyerek nem akarja odaadni a játékát kérés ellenére sem. Millió oka lehet (régebbi rossz tapasztalat, nagyon kötődik a játékához, stb), emiatt nem szabad elítélni a gyereket.

Teljesen természetes, hogy így viselkednek a gyerekek, a Te Fiad is el fog jutni ebbe a korszakba. Tavaly még a Lányom is szívesen megosztott mindenkivel mindent, idén viszont már nem szívesen adja oda a dolgait, sőt, ahogy az előző válaszadó is írta, odahozza hozzám, hogy vigyázzak rá.

Más gyerekét egyáltalán nem kell leteremteni, a sajátodnak kell elmagyarázni, hogy az a játék nem az övé, hanem azé, aki elvette tőle. Mindig első a játék tulajdonosa és csak utána jönnek a többiek. A Lányomnak azt tanítom, hogy ha valaki visszakéri/visszaveszi a saját játékát, akkor szó nélkül oda kell adni, mert fordított esetben ő is így járna el. Ha nem a tulajdonos veszi el a játékot a Lányomtól, akkor max. kedvesen szólok neki, hogy kérje el vagy várjon egy kicsit, mert a Lányom még játszik vele. Ha a mi játékunkat veszik el és a Lányom hisztizik miatta, akkor elmagyarázom, hogy más is kipróbálhatja, ő most úgysem játszik vele. Vagy megkérem, hogy menjen oda a másik gyerkőchöz és kérje vissza, mondja, hogy az övé és szeretne vele játszani. Ebből nem lesz sértődés és mindenki megérti!

Megkérdezhetem, hány éves a kisfiad?

Az enyém sem volt irigy egyáltalán 3 éves koráig. Volt vele probléma más, de örültem, hogy legalább nem irigykedik. Most meg... Képes arra, hogy a játszótér túlfeléről kiszúrja, ha valaki a játékához nyúlt, és rohan oda kiabálva, hogy "Nem a tied!!!!"

Nagyon szégyelltem magam érte, de a többi anyuka megnyugtatott, hogy ez az életkorával jár, most tudatosul benne, hogy van olyan, ami csak az övé, és nagy baj, ha ez kimarad. Persze nem hagyom, hogy bárkit bántson, ilyenkor elmondom neki, hogy ha ő maga nem szeretne játszani a játékkal, akkor engedje a másik gyereknek, ha pedig szeretne, akkor mondja, hogy "kérem szépen" - csak az a "baj", hogy a kicsik többsége a kérem szépen-re nem reagál, ami egyébként természetes, csak így meg azt látja, hogy az én módszerem nem ér semmit.

Minden életkornak megvannak a maga dilijei, az 1 évesek mindent megfogdosnak, a 2 évesek hisztiznek, a 3 évesek meg irigykednek. Természetesen a szülő dolga ezeket kezelni, de önmagában egyik sem jellemhiba, hanem a személyiségfejlődés része, ami igenis baj, ha kimarad.

Igazából ezek szerint a te fiad veszi el a másét... Lehet, hogy aranyosan csinálja, lehet, hogy oda is adják neki... de a másé van nála.

Ebből következik, hogy ha az, akié, vissza akarja venni, azt vissza kell adni. Ezt a fiadnak is meg kell tanulnia. A másik is kérhetné szépen természetesen, vagy engedhetné, hogy játsszon vele, de ez más kérdés. Az a másik gyerek szüleire tartozik, ez meg rád. Te a saját gyerekedet neveld.

Amúgy meg, mivel kicsi gyerekekről van szó, ez egyrészt természetes, másrészt meg meg kell tanulniuk kezelni az ilyen kis konfliktusokat. Nem kell folyton a kis lelkét "simogatni", hanem el kell magyarázni, hogy ilyen is van. Ez is olyasmi, amit egy gyereknek meg kell tanulnia, mint ahogy azt is, hogy van, amit szabad, van, amit nem szabad, pl. nem nyúlunk a gáztűzhelyhez, stb. Ez az élet rendje.