Alig nyolcéves lányom érettebb az átlagnál, és most fellépett egy olyan helyzet, amit nem tusok kezelni. Segítség?

Az van, hogy a lányom értelmesebb a kortársainál, nem nagyon kötik le a gyerekcsatornák (Minimax, Cartoonito, stb), sokkal jobban szeret az unokatestvérével lenni, vele rajzolnak és beszélgetnek sokat, és egyszer elmesélte, hogy úgy érzi, nem szeretik, azt hisszük, jók neki azok a dolgok, amik mindenkinek kellenek, és hogy neki senkije sem maradt, csak a kutyája, de a kutyus is kezdi kizárni a saját dolgaiból... nem hallottam még ilyet ekkora lánykától. Mikor indult iskolába, mondták, hogy hiperérzékeny, de írassuk be, mert kimagaslóan nagy az IQja, és érett.

Elkezdték érdekelni dolgok, amik NEM kéne, hogy érdekeljék (legalább is szerintem), megtalálta a József Attila verseskötetet, és ha nem is érti (mert azért ehhez még KICSI), de tudja, hogy van valami, és nem csak az, amit mi mutatunk neki...

Beszélgessek vele komolyabban? Megijesztett, amit az unokatestvére mondott...