Volt már kisgyerekkel szemben negatív érzésed?

Persze, hogy normális. Nekem még nem volt ilyenben részem, de én pont az egyik alanya voltam ennek annak idején...:) Az unokatestvéremmel egy hónap különbséggel születtünk, az anyukáink testvérek. Együtt nőttünk, szinte napi 24 órában együtt voltunk, és kb. egy éves korunktól kezdve, ha egymás közelébe kerültünk, ütöttük egymást. Volt olyan, hogy tiszta véraláfutás volt a hátam 3 éves koromban, mert az unokatestvérem úgy összeharapdálta, neki pedig az arcán volt egy hatalmas kék folt, mert én oda haraptam vissza. Rengetegszer volt, hogy keresztanyukám velem kiabált, és volt, hogy anyum unokatestvéremmel. Szerintem mindkettőjükben volt negatív érzés a másik gyereke iránt, mert nem lehetett bennünket összeengedni. Pl. amikor iskolába kerültünk, egy osztályba raktak volna bennünket, csak a szüleink külön kérvényezték, hogy más osztályba kerüljünk. Mindemellett én mindig is nagyon szerettem unokatesómat, ő is engem, a mai napig nem tudunk egy napot eltölteni együtt veszekedés nélkül, de testvéreknek érezzük egymást, és ha komoly gondunk volt pl. tinikorunkban, egyből a másikhoz szaladtunk.

Ezt azért írtam le, hogy ne hidd szerintem, hogy az a gyerek utálja a lányod, azért gonoszkodik vele. Tudom, hogy kicsi még a lányod, de biztos vagyok benne, hogy ha nagyon bántaná a dolog, megvédené magát. Persze a játékot ne hagyd elvinni, de kialakul ez majd. Én is ellenségesen nézném a gyereket, ez biztos, de kisgyerek még, majd megjavul.

Szerintem még kicsik a gyerekek ahhoz hoz úgymond útálatról beszéljünk.Csupán szerintem arról van szó mint más gyerekeknél is.Pl:A mindenre ,,nem " az mindenhol meg van.A kisfiú valószínű érzi -és le is írod -hogy a kislány ráhagyja és kibír vele.Ezt kihasználja.Valószínű fölényeskedni akar.

Természetes hogy bánt,nekem sem tetszene.A mi szomszédaink gyerekeit sem tudom elviselni,pedig semmi rosszat nem csináltak még......

Igen, volt, méghozzá a legjobb bnőm kislányával szemben.

Nagyon rossz volt, de sztem tök normális, hogy ha a sajátomat bántja egy másik, akkor bedühödök.

Azóta én nagyon elszégyelletm már többször magam, mert a lányom most 3 éves, és pontosan azokat a kis szenyaságokat csinálja, amikért dühös voltam annó a bnőm lányára...szóval ez életkori sajátosság, a Te kislányod is el fogja kezdeni olyan fél év múlva, és majd csak nézel, hogy hova tűnt a kis tündérkéd...:-))

Bár az én lányom még így is kedvesebb a többiekhez képest a bölcsiben, de ő is tud vaddisznó, és undok lenni sokszor...

Amúgy utánaolvastam, és csak bizonyos pontig szabad ezt hagyni 2-3 éveseknél, csak egy nagyon kicsit, és utána el kell a nagyobbnak magyarázni, hogy móez nem szép, és felajánlani vmi megoldási lehetőséget, hogy választhasson...pl. ha nem adod a dömpert, akkor válassz ki vmit a játékaid közül, amivel játszhat a kicsi...stb.

Ja, és nem szabad őket még együtt játszani, le kell közéjük ülni, még kicsik az együtt játékhoz, mindig vita lesz belőle, meg sírás...