Miert csodalkoznak sokan, ha a lanyom normalisan tud viselkedni?
Keteves a lanyom, de mindenki ledobben, ha meglatja vagy kapcsolatba lep vele.
Allandoan azt kerdezik, hogy ennyire jolnevelt a gyerek? Ilyen turelmes, stb..
Nem ertem, hogy mi meglepo azon, ha a boltban nem pakolja le a polcokat, ha turelmesen kivarja a sort barhol, ha tavozaskor "viszlattal" (maga elharapos hangjan) koszon erthetoen, ha nem babakocsiban ul, hanem a kezemet fogva setal mellettem?!
Allandoan azzal jonnek az emberek, hogy ez nem normalis! De miert nem?
Nekem van egy alap normam, amit a csaladomtol es a korulottem levoktol is elvarok. Nem kell nagy dolgokra gondolni.
pl. koszon, ha belep vhova, kezet mos etkezes elott, nem hisztizik es rongal kozossegben (konyvtar, bolt, stb), tud viselkedni az utcan, stb..
Nem nevelem szigorral a lanyom, szerintem ezek a dolgok ragadtak ra, mint a kosz. :)
Nem ulok elotte napi 2-3 orat pl. a "viszlat" szot gyakorolni.
Miert fura es meglepo ez?
Én olybá veszem a lepontozást, hogy valamit nagyon jól csinálhatok, ha ennyire nem tetszik egyeseknek, hogy jólnevelt a gyerekem. :)
Vagyis kedves anyukák, akik szintén jólnevelt gyerekkel büszkélkedhettek, örüljetek a lepontozásnak. Annál jobban senkinek sem lehet visszavágni, hogy belemosolyogsz, az arcába. (Itt természetesen képletes értem, mielőtt még valaki belekötne, hogyan tudok interneten keresztül az arcába mosolyogni. :) )
20-as voltam
2 évesen az én fiam is ilyen volt. Most 3 lesz, és enyhén szólva fordult a kocka. :-(
Belebújt a kisördög, próbálgatja magát, dackorszak, testvérféltékenység, vagy mind egyszerre nem tudom, de pl. ma a boltban mindenki minket nézett annyiszor szótlam rá. Pedig egy évvel ezelött mindenki azzal jött, hogy biztos milyen sokat foglakozom vele, meg milyen jól nevelt. Amúgy valóban foglalkozom vele, de nem extrémen sokat, hanem ami szerintem a minimum, ha már gyeden vagyok.
Úgyhogy örülj, amíg ilyen és reménykedj, hogy ne változzon!
Kedves kérdező!
Majd három évesen térjünk vissza a témára,amikor beköszönt az igazi dackorszak.Egy két éves szárnyát épphogy próbálgató gyermek nem hasonlítható össze egy igazi dackorszakos három évessel.Ez életkori sajátosság,és nem csak nevelés kérdése,hogy hogy viselkedik egy gyerek.Az én fiam négy éves,most már könnyű vele az élet.Két évesen sokszor legszivesebben nyugtatóval mentem volna vele bárhova.Vinni kellett mindig a babakocsit,mert ha nem fogadott szót,kíméletlenül beleraktam.Kb fél év volt,mire megtanult normálisan közlekedni.Elszaladgált,nem fogta a kezem a zebrán,nem állt meg ha szóltam,a boltban elszalad,elbújt.Na ilyenkor be a kocsiba.Meg is tanulta szépen,hogy hogy kell viselkedni.
A jól neveltség persze ment ,köszönt ha kellett ha nem,három évesen nem volt hajlandó,akárhogy mondtam neki.Most négy évesen a felnőttnek csókolommal,a gyereknek sziával köszön,legtöbbször magától,de ha nem,akkor szólok,hogy köszönjél,és szépen köszön.Az utcán fogja a kezem,mindent megkérdez,hogy szabad -e.Ha szólok azonnal megáll.A járdáról soha nem lépne le egyedül,mert tudja,hogy onnan csak felnőttel szabad lemenni.Tudja,hogy pirosnál megállunk,zöldnél mehetünk,tehát normálisan viselkedik.De ezeket mind meg kellett neki tanítani.
Ráadásul neked lányod van,ők teljesen máshogy viselkednek,mint egy igazi rosszcsont kisfiú.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2025, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!