Miert csodalkoznak sokan, ha a lanyom normalisan tud viselkedni?

Persze az is igaz, hogy a gyerekek személyiségétől is sok függ, nem csak 100%-ban a nevelésen múlik. Főleg pici korban.. nekem is két különböző karakter a két gyerekem, az egyik nehezebben kezelhető volt, a másik egyszerűbb eset, de azért óvódáskorukban már mindegyik megtanulta, hogy egyes helyeken hogyan illik és nem illik viselkedni.

2 évesen egyrészt szerencse is, hogy egy jó természetű gyereket kaptál, a nagyobbaknál viszont nincs mentség arra, hogy a 8 éves gyerek miért löki fel a többieket a mászókára várva, mert neki nincs türelme hogy sorban álljon.

Én is kaptam már meg hasonlót :)

3 lányom van. Sokszor csodálkoznak, mert még a 1,5 évesem is sziával köszön :) És ki tudják várni a sort, és elkérik a játékot, odaadják a sajátjukat...stb. Orvosi rendelőbe is simán lehet menni hármukkal, olvasok nekik, rajzolnak, elvannak. A köszönéssel mondjuk nekem az a tapasztalatom, hogy minden gyereknél van egy olyan időszak, amikor nem szívesen köszön. Nem udvariatlanságból, hanem van egy ilyen szégyenlősebb időszak. A nagylányom 6 lesz lassan, neki volt ez kb egy éve. A középsőm 4 lesz, és úgy látom, nála kezdődik most. Mondjuk ha nem szimpatikus az ember nekik, akkor figyelmeztetnem kell, és bár köszön, de bújik a hátam mögé. Ez úgy gondolom normális. Ahogy a kamaszok is feszengenek, amikor nem tudja hogy magázódjon/tegeződjön. Ez magától elmúlik majd.

Egyébként én örülök, hogy megdícsérik őket, azt még senki nem mondta, hogy ez ne lenne normális. Azt sem gondolom, hogy bármi gond lenne a mostani gyerekekkel. Nem gondolom, hogy akkora gond, ha egy gyerek unja a sorban állást, vagy nem köszön. Más a mentalitásuk, nem egyformák, és nem is rosszabb ettől. A legkisebb gyerekem barátja egy kis "vadorzó", igazi huncut kisfiú. Na vele nem egyszerű az anyukájának vásárolni :)

Te csinálod jól és ha valaki ezen csodálkozik, mondd Neki a legtermészetesebben, hogy szerintetek ez így van jól és ezekre neveltétek, így tartjátok helyesnek a viselkedését!

Az én lányom 13 hónapos, de Ő is köszön, azaz integet, puszit dob, tud várni, nem pakol, és vesz le semmit, sőt megkérdezi, azaz mielőtt olyanhoz nyúlna, amiben nem biztos, h elveheti, rám néz és attól függően dönt, hogy mit mondok. Ez így hihetetlen, de így van és ezen és még sok mindenen csodálkoznak a körülöttem élők, mert az ő gyerekük elszalad, szökik, hisztizik, stb. Persze az eényém is tud, de nem jellemző és követ, ara megy, amerre én, stb. De erre sokan mit reagálnak?? jóó, majd két évesen, várd meg milyen lesz, meg majd ekkor, majd akkor... Na meg, h Ő ilyen és ettől mászok a falra!! Nem ilyen. Nevelve van. persze vannak elfogadóbb és nyugodtabb gyerekek, de Őket is lehet szépen következetesen, szeretettel nevelni..

Istenem hányszor megkaptam, h majd szaladhatsz utána, hát nincs ilyen. Meg, hogy ha majd mászik, amit elér lepakol.. Nem így lett, aztán, na jó, majd ha feláll, meg majd ha megy, stb... Szóval nyugi, így helyes, ahogy Ti vagytok, sokkal több jól nevelt babócára lenne szüksége a jövő társadalmának.

Na megyek, már dumál a Tündérke, most ébredt! :)

Üdv és csak így tovább!! :)

Az én lányom is egy jólnevelt tündérbogár, csodálkoznak is rajta az emberek, ha elmegyünk valahova. Az én mellem, meg dagad a büszkeségtől. :) Ő egyébként egy izgő-mozgó apróság, aki itthon két percre nem tud megülni a fenekén.

Nemrég kezdtük a bölcsit és csodálkoznak a gondozónénik, hogy ilyen jól nevelt gyereket ritkán látnak. Egyébként a beszoktatás alatt megjegyezte a gondozónénije, hogy milyen szépen beszélünk hozzá a férjemmel. A másik ami tetszett neki, hogy ha sír, vagy hisztizik (mert azért ő is szokott néha), addig beszélek hozzá, amíg rám nem figyel. Én ezt automatikusan így csináltam, de a gondozónéni azt mondta, hogy ilyet ritkán lát. (Hozzáteszem, hogy amióta bölcsis, itthon egy kisördög. Biztos itthon tombolja ki magát. :) )

Ma az orvosnál kapott pecsétet a kezére és amikor jöttünk el, fogta a nyomdát és visszatette a helyére, amin a doki igencsak meglepődött.

Nálunk sincsen vasszigor, csak mint nálatok, vannak alap dolgok, amiket megtanítottunk neki. A többi meg ragadt rá.

Nem véletlenül mondják, hogy hiába nevelnéd jóra a gyereket, ha otthon nem azt látja. Ehhez egy példa: Van egy ismerősöm, aki a másfél éves gyerekéről levette a pelenkát és közölte vele, hogy onnantól kezdve bilibe kell pisilni, meg kakilni. Ha meg véletlenül a nadrágba sikerült, akkor elverte a fenekét. Ennek ellenére csodálkozik azon, amikor mondjuk egy másik gyerek olyat tesz ami nem tetszik a gyerekének, akkor megüti. Hiába magyarázza, hogy nem verekszünk, ha egyszer ő is azt tette a gyerekkel.