Nem tudok maskepp gondolkozni/cselekedni/erezni?

Van egy 2 eves kislanyom es szuletett egy kistesoja. Nincs nagy gind kettojuk kozott. Neha, ha elfarad a lanyom, akkor jon a hiszti a tesoval kapcsolatban is.

Terhessegem utolso negyedeben mar ereztem, hogy maskepp allok a lanyomhoz. Akkor mar bolcsibe jart, en visszamentem dolgozni par honapra. Elsonek azt hittem, hogy a bolcsi miatt valtoztam meg. Vegre nem volt non-stop hiszti, kicsit felnott tudtam lenni es elni. Volt normalis emberi gondolatom. Nem a pisis-kakis pelus tette ki a napomat az egesznapos "egyel mar valamit", "ne nyuzd a kutya", stb.. mellett.

Aztan megbeszuletett a masodik kislanyom es kesz...nehez megfgalmaznom, de valami olyasmi van, mintha az anyaallat ellokne a kolyket magatol.

Minden percemet a kicsivel akarom tolteni. Nem "erdekel" a nagy. Mondjuk ezt durva igy leirni/kijelenteni, de nem okoz aggodalmat, ha egesznap nincs itthon.

Voltam pszichologusnal emiatt es annyit mondott, hogy ez teljesen termeszetes dolog, mert most a kicsi koti le minden percem.

De szerintem ez kicsit tobb..szeretem az elso lanyom, de nem erdekel marmi van vele.

Pedig o jonne hizelegne. Kuldi a puszikat, allandoan "anyazik", ha nem vagyok itthon vagy vhol a kornyezeteben, akkor is keres.

Viszont en nem ugy szeretem, ahogy kene. Persze a lanyom, a gyerekem. Az is marad, de elmult azaz erzes, ami normal esetben megkene hogy legyen a gyermek es a szulo kozott.

Es sajnos nem is akarom, hogy o szeressen :((

Tudom, hogy egy rakas sz@r vagyok, de most nem kioktatast kerek, hanem tanacsot, hogy mit tegyek.

Tisztaban vagyok azzal, hogy kinek mi a velemenye errol.