Játszótéren pisiltetés téma?

Szerintem nagyon felfújod az egészet és nem jogos a felháborodásod!

Jelenleg 31 éves voltam. Amikor óvodás voltam, akkor találd ki hogy játszottunk a homokozóban? 1989-ben 5 évesen voltam kiscsoportos, 1990-ben 6 évesen középső csoportos, 1991-ben 7 évesen nagy csoportos az óvodában. A telek akkor kemények és hidegek voltak, sokat esett a hó, ekkor szánkóztunk és hóembert építettünk. Tavasszal és ősszel az esők utáni napos időben kimentünk a játszótérre: hintáztunk, mászókáztunk és homokoztunk. A homok jó vizes volt könnyen lehetett gyúrni: homokvárat építeni és műanyag vödör, homoklapát és műanyagformák használatával különböző homokszobrokat építeni. Nyáron azonban amikor sütött a Nap és szárazság volt, akkor kiszáradt, kirepedezett a talaj és a homokozóban is porzott a kiszáradt és felforrósodott homok. A homokozóban a homok kellemetlenül meleg volt, ráadásul mivel porzott nehezen volt formálható. A vizes homok kellemesebb lett volna. Mivel nyáron sok üdítőt és sok ásványvizet és sok csapvizet ittunk, ezért sokat is kellett pisilni. Az óvodában késő tavasszal éppen valami tűzoltó bemutatót láttunk. Ettől ihletet kaptunk, hogy nyáron mi is használjuk a locsolótömlőt és megöntözzük a játszóteret. Mi óvodás gyerekek úgy körülbelül húszan játszhattunk a játszótéren (velem együtt 10 fiú és 10 lány). A fiúk előkapták a locsolótömlőjüket és körbepisilték a homokozót. A lányoknak a szüleik segítették felhúzni a szoknyájukat, letolni a bugyijukat, majd felemelték őket, a lábukat felfelé lógatva (ezt még ma sem értem miért kell) tartották és úgy locsolták meg a homokot. Ezután már vizes, könnyen gyúrható és langyos volt a homok (nem kellemetlenül forró) és tudtunk benne órákat játszani (homokvárat és homokszobrokat) építeni.

A mászókák, hinták, fák, bokrok és padok tövébe pisilés pedig teljesen természetes volt.

Nyáron strandoláskor mi kisfiúk, pedig akár csoportosan is ott pisiltünk, ahol voltunk. Fűre, bokorba, fa tövébe, homokozóba, mászóka, csúszda, hinta vagy padok tövébe. Ha éppen a medencében voltunk, akkor pedig természetesen a vízbe ment a pisi. Persze természetesen az óvodás kislányok is mindenfele pisiltek, de érdekes módon ők nem önállóan, nekik a szüleik segítettek: felemelték őket és érdekes módon felhúzott lábakkal tartották őket, ha éppen kint voltak a parton. Ha a kislányok a medencében voltak, akkor a vízbe már önállóan is bele tudtak pisilni.

A kislányok gumimatraccal, különböző figurás úszógumikkal játszottak a medencében vagy strandlabdával játszottak.

De természetesen akkor az óvodás kisfiúk körében népszerű játék volt a strandon a vízipuska. Ennek a tartályát általában vízzel töltöttük meg és ez a vizet akár 15-20 méteres sugárban, akár 3-4 méteres magasságban is kilőtte. Mivel a kisfiúknak már akkor rendkívül élénk humorérzékük volt többen nem sima vízzel, hanem "szentelt vízzel" töltötték meg a vízipuskájuk tartályát, azaz belepisiltek a tartályba, és ezt a pisit lőttük egymásra és a nagy sugarú szórás miatt a többi fürdőzőre is.

Ekkor pedig érdekes módon nem volt semmi felháborodás, ez volt a természetes! Így ünnepeltük a rendszerváltást, a szabad Magyarországot! Ennek szerintem ma is így kellene lennie!