Tanácstalanok vagyunk. Mi baja lehet, hogy tudnánk elérni azt, hogy ne sírjon egész nap?

Sziasztok! Lassan 2 éves kisfiunkkal vannak problémák, amiket szeretnék megosztani veletek. El kell, hogy mondjam már pici babának sem volt könnyű eset, rendkívül hosszú ideig volt hasfájós, de szerencsére ez az időszak lezárult, vagyis úgy hisszük.

A probléma tulajdonképpen az, hogy ha itthon vagyunk, rengeteget sír, teljesen ok nélkül (tudom mindig van ok, de mikor már mindent végig zongorázunk - nem éhes, nem szomjas, tiszta pelus, szórakoztatjuk, szabad levegőn is sokat van). Fogja magát játszás közben, vagy tv nézés közben (imádja a tv-t), vagy fürdéskor, teljesen mindegy, hisz szinte az egész napot végig ordítja! Teljesen tönkre tesz már, el sem tudjuk képzelni mi baja lehet! :(

Olyan hirtelen kezdi a bőgést, ráadásul teljesen belelovalja magát, alig vagy egyáltalán nem tudjuk megnyugtatni, csak irtó nehezen. Olyan mintha mindig ideges lenne... Mint egy felnőttben dúló örökös feszültség. El sem tudom mondani nektek... :/

Lehet hülyeségnek tartjátok, de én is annyi mindent olvastam már a neten és annyi praktikát próbáltunk már nála, de mindig kifogyunk belőle.

Képzeljétek, már papot hívtunk hogy szentelje meg a házunkat, űzze el a rossz szellemeket. Tiszta baromságnak gondoltuk, de már mindenben hisz ilyenkor az ember... Átrendeztük a szobákat, hogy pozitív áramlás legyen a feng sui szerint... A gyerek érdekében már mindent.

Hiába próbálunk játszani vele, vagy mesét nézni, mondókázni, semmi nem érdekli. Fogja magát, belém harap, vagy megcsapkod, majd kezdi a sírást. Gyakorlatilag addig van csend amíg alszik a gyerek. Ez számunkra magát a megváltást jelenti.

Higyjétek el baromi ciki kiírni ide, de már annyira el vagyok kenődve, hogy gondoltam hátha volt hasonló helyzetben valaki, aki tud tanácsot adni.

Nem vagyunk szívtelen szülők, nem verjük meg a gyereket, mi csak jót akarunk neki. Nem szeretnénk hogy az állandó sírás később egy idegbeteg felnőttet eredményezzen.

Gondoltunk rá, hogy pszichológust keresünk fel, hátha valami lelki oka van, vagy orvost, hátha valami betegség áll a háttérben... Szerintetek érdemes lenne?

Vagy egyszerűen csak hiszti az egész, de ennyire?

Minden tanácsot szívesen fogadunk!

Aki bántó, sértő gondolatot szeretne megosztani, az kérem gondoljon bele mit tenne ha a helyünkben lenne...