Anyukák hogy bírják a gyermek "medig mehetek el" játékát?

A fiam 3 éves, s még mindig a határon táncol! a gyerekek mindig próbára teszik a szüleiket!

A megütés nem megoldás, sőt az ágyban büntetés sem! Általában megvonással büntetem, eltesszük közösen a kedvenc játékát, ha többedszerre sem hallgat! Általában ez használ, sőt! Jön, s együtt feltesszük a szekrény tetejére a legoját, a megérti, most rosszat csinált. Persze el is magyarázom neki, mi volt a gond. Sokszor elég csak megemlítenem, hogy gyere elesszük a játékot, azonnal változtat a viselkedésén!

Csak a konnektor piszkálásnál csapok picit a kezére, igaz vakdugós, de máshol nem biztos, hogy van benne dugó!

15 hónapos, és nagyon csibész kisfiam van.

Egész nap utána kell rohangásznom.

Nem érti, hogy nem.

Büntibe nem teszem, mert nem érti miért rakom a járókába.

A 9 évesem is addig húzza a dolgokat míg nem üvöltök, úgyhogy szokjátok meg! :)

Az én 9 éves fiam is még ugyanezt csinálja, valahogy így maradt :)

Amúgy akármilyen pici, el lehet mondani, hogy jaj, de szomorú leszek, ha megráz az áram és te beteg leszel és el kell mennünk a kórházba. És a figyelemelvonás nálunk nagyon működött.

A figyelmeztetések azért nem működnek, mert ha valamit tiltasz, az annál vonzóbb lesz, ezért kell neki elmondani, hogy neked miért nem jó, ha csinál valamit, amit nem szeretnél.

A fiamat is a konnektorok vonzották, de akkor kitaláltam valami közös tevékenységet, ami vonzóbb volt a számára.

Remélem segítettem.

Az én lányom két és fél éves, de nála most van az a korszak, hogy nem bírom tovább. Persze van hogy néha nevetek rajta, illetve nevetnék, mert annyira aranyos, de hát ugye nem lehet. Direkt csinálja a hülyeséget, élvezi, hogyha rászólok, figyeli a huncut kis arcával és szemével hogy hogyan reagálok rá. A múltkor semmit nem szóltam csak ránéztem és észrevette és olyan sunyi képet vágott, hogy elröhögtem magam. Persze meg szoktam állni, de ekkor nem ment. Meg hát amit lehet szétszed, szétpakol, rosszalkodik, de észreveszem, azért hogy felhívja a figyelmet magára. Pedig szoktunk vele foglalkozni. Csak most ismerkedik a dolgokkal.

Hát igen nehéz, de hát majdcsak kibírjuk valahogy.

Mondjuk akkor a legnehezebb ha valami problémánk van saját magunknak, akkor nagyon nehéz kezelni ilyen kényes helyzeteket. Probléma meg sajnos van manapság elég sok, sok mindenkinek. Aztán persze többé kevésbé félre tudjuk tenni, de vannak napok amikor kibukunk. Akkor nagyon nehéz. Aztán ha megnyugodtunk, már könnyebb, szinte már teljesen másképp látjuk kisgyerekünk "rosszalkodását".

Hiába szülőnek lenni nem könnyű! És minden élethelyzetben, korban tanulni kell valami újat, mást nekünk anyukáknak.

Szia!

Az én fiam most 22hónapos és már fél éve folyamatosan életveszélyes dolgokat csinál, hiába szóltam a konektorért ezerszer, hogy ne másszon az asztalra, ne akarja lelökni a tvt, hogy ne rángassa a függönyt stb... Általában a sokadik rászólásnál meg amikor kiröhög akkor már én is robbanok és rácsapok a kezére vagy beteszem a kiságyba. De sajnos ez nem használ, mivel ezt dühből tesszük és nincs benne következetesség. Én is szeretnék már rájönni mivel lehetne jobb belátásra bírni a fiam de sajnos idáig nem sikerült!?