Anyukák! Nehéz volt visszatérni a munka világába miután óvodás lett a kicsi?

nálunk fordítva volt. decemberi a törpém, így novemberben elkezdtem keresni állást, egyből kaptam egy "holnap kezdhet" ajánlatot. őt meg csak januárban vették fel oviba a téliszünet miatt, az a 2 hónap nagyon nehéz volt, folyton el kellett passzolnunk ahova csak tudtok.

az ovi az már jó volt nagyon :)

egyébként először fel voltam pörögve, mindent tized annyi idő alatt megcsináltam, utána tavasz végefelé nagyon elfáradtam, akkor vagy 2 hétig semmit nem csináltam, szegény férjemre szakadt minden, takarított, főzött... :)

aztán most úgy érzem kezd helyre billenni minden, lassan megtalálom az egyensúlyt, de tényleg nehéz egy ovis mellett dolgozni, háztartást vezetni, főzni, játszótérre járni, gyerek bulit szervezni, stbstbstb :D

Érdekes helyzet állt elő,tavaly augusztusban volt 3 éves a lányom,akkor kezdte az ovit,én szeptemberben visszamentem dolgozni,de a 7.munkanapom előtti reggelen pozitívat teszteltem:)) Örült nekem a főnök:)) Amúgy nem volt tervezett,de örömmel vártuk.6 hetes a kicsi babánk:)) 6.héttől nem jártam be,mert veszélyeztetett lettem.

Mindenesetre ez egy nagy változás a gyerkőc,és az anyuka életében is,ahogy a szülés utáni első pár hét is az volt.Nem szabad siettetni "a feldolgozás" folyamatát,idő kell természetesen hozzászokni.Viszont alapszabály,hogy a kicsi előtt lelkesek vagyunk,dicsérjük az ovit,mert ha az anyán látja,hogy szomorú az a lehető legrosszabb.Az első pár napban én is sírtam,mert iszonyat volt az utánam ordító gyereket otthagyni,de előtte mosolyt erőltettem az arcomra,mert muszáj volt MIATTA.

Ez engem is érdekel. Én is kiírhattam volna a kérdést :-(

Kislányom 3 éves, szeptemberbe kezdi az ovit én meg megyek vissza dolgozni. Szeretem a munkámat, de nagyon félek, hogy mi lesz :-(. Nem abba az oviba vették fel, amibe mi szerettük volna, nem volt még soha úgy, hogy reggel 7-től du. fél 5-ig nincs velem :-(. Persze neki mondom milyen jó lesz, de elég nehéz lesz.

Én is gondolkodtam azon, hogy kiírom ezt a kérdést. Nálunk is aktuális.

Aug. végén lesz három a kislányom, abba az óvodába megy, amelyikben szerettük volna..

Viszont nekem nincs munkahelyem, ahova visszamehetnék, majd kell keresném vmit, amit az életünkbe tudok igazítani. Az első a lányom természetesen.

Azt nem tudom, hogy mikor kezdjek el keresni...

Félek a jövőtől, de ez érthető. Kislányom nem járt bölcsődébe, együtt vagyunk, mióta csak megszületett. Teljesen új életünk lesz. Félek attól is, hogy hogyan én hogyan fogok tudni helytállni. Bár tesóm szerint a gyerekek fárasztóbbak,, mint a munka ;))).

Igyekszünk kihasználni a hátralévő időt. Sokat összebújni, játszani.

Én mindkét gyerekemnél két éves korukban mnetem vissza dolgozni ,ők pedig bölcsibe mentek.

Egyiknél sem volt probléma a beszoktetásnál,sőt alig akartak néha hazajönni ha mentem értük.

Én a magam és a munka részéről úgy álltam hozzá,hogy örülnöm kell annak,hogy vissza tudtam nenni és lehetőségem van a munkám által biztosítani a gyerekeknek mire szükségük van ,lelkes voltam és pozitív .

Sokszor éreztem úgy,hogy nekem lelkileg jobb ha a munkahelyen is érnek impulzusok és a gyerekeimnek sem tett rosszat,hogy nagyon jó helyen,kedves és felelős felnőttek felügyeletével ,gyermektársaságban töltik azon időszakot amikor én dolgozom .

Persez amikor még előtte voltam annak,hogy visszatérjek dolgozni én is aggódtam,de sokkal jobban alakult minden mint azt én sejtettem .