20 hónapos gyerekkel mennétek temetésre? Dédije hunyt el. Sajnos nincs kire hagyni, mert a család a temetésen lesz, barátok dolgoznak, idegenre nem szeretném bízni.

Nemrég voltam temetésen (sajnos). Ott is volt egy két év körüli kislány. Vele mászkáltak, nézelődtek. Mivel le volt foglalva, így senki nem zavart és neki sem tűnt fel a sok szomorú ember.

Igazából ez annak rossz, aki épp foglalkozik a gyerekkel, mert nem tudja kivenni a részét a gyászból, a szertartásból.

Én elvittem a fiamat apósom temetésére, mert én is szerettem volna a férjem mellett lenni, nem tudtam a kisfiamat senkire rábízni, illetve a csodálatos anyósom valósággal elvárta, hogy a pici ott legyen a nagyapja temetésén. Gondoltam, hamarabb eljövünk majd, valahogy megoldódik.

Elég érdekesen alakult: konkrétan a ravatalozóban (hamvasztás volt, rendőri temetés, tehát a díszkardon kívül nem látott semmi megdöbbentőt, illetve nem zokogott senki hangosan, tehát nem volt lelkileg megterhelő számára a 10 perc)a kisfiam csendesen ült az ölemben kb. 10 percet, semmi gond nem volt. Aztán kimentünk, elkezdődött a szertartás. Onnan kezdődött az őrület: ahelyett, hogy a férjem mellett lehettem volna, a kisfiammal sétálgattam az egyre jobban szemerkélő esőben, és egyre távolabb kellett mennünk, mert unta! Eleinte érdeklődve sétált a nagy fákkal szegélyezett úton, aztán már meg akarta mászni a sírokat, és egyre hangosabban adta értésemre, hogy éppen mit akar. Nagyon rosszul éreztem magam, ez senkinek nem volt jó, és a szertartásból szinte semmit sem hallottam. Semmi értelme nem volt elvinni. Igaz, a kisfiamat nem érte semmi baj, jó nagyot sétált a friss levegőn, és az anyósomnak sem volt oka legalább megsértődni ezúttal, de ennyi. :(