Mért van az? Hogy ha bementek egy okmányirodába, orvosi rendelőbe, úgy néznek rád, mintha 8 éves neveletlen lányoddal lennél, aki hangosan nevet, kiabál, folyamatosan beszél, érdeklődik és nem tud egy helyben ülni, állni, pedig a gyerek 22 hónapos?

Én írtam, hogy engem zavar a figyelésben.

Nem hiszem, hogy neveletlen lenne emiatt egy ekkora gyerek. Nem elvárható tőle, hogy 20-30 percnél tovább ellegyen nyugiban, csendben néhány könyvvel vagy rajzolással. Az, hogy ilyen helyen beszél nem a nevelés hiánya. De ettől még zavaró.

"Egyik ismerős házaspár azt mondja, túl lájtos vagyok, sokkal szigorúbbnak kéne lennem, mert gondoljak bele, hogy amiért én egyszer kikaptam a szüleimtől, azt biztos utána már nem csináltam."

Ahány ház, annyi szokás. A gyermekneveléssel kapcsolatban mindenkinek van egy elképzelése, és a másik hiába igyekszik, nem tudja meggyőzni arról, hogy az éppenséggel nem a legjobb. Én azért a véleményemet leírom, aki akar, lepontoz...

Úgy gondolom, nem megoldás semmire, ha a gyermek minden apróság miatt kikap. Ezzel csak azt éri el a szülő, hogy egy bizonyos szintű távolságot (lehet hogy a későbbiekben) tart majd vele a gyereke. A kezdetektől fogva úgy kell nevelni, hogy szóból is értsen. Nyilván nem egyszerű, de nekünk is igyekeznünk kell. Nem szabad rögtön felkapnunk a vizet, és odacsapnunk. Hogyan fog visszagondolni az a gyerek a kiskorára? Én csak a keresztfiamról veszek példát, aki még azért is kikapott, mert otthagyta az ebédet. Most hat éves, és lelkileg tönkre van!

ók tudják, h 22 hónapos és még bőven "belefér", h sír, de ettől még sokan nem szeretik hallgatni, mert pl megfájdul tőle a fejük. ők azt kívánják, h vagy egyedül menj és hagyd másra a gyereket v inkább ne is gyere. szóval inkább téged hibáztatnak, nem a babát.

nem szólnék a paprikáért. akármenynire is vártuk, csak egy paprika.a zt már megtanultam, h felesleges mindenen felkapni a vizet. egy gyerek pedig mindennél jobban érzi, ha ideges, feszült, türelmetlen vagy. és igen, akár dacból is lehet, ha érzi, ha ezzel nayát dühíti. a leírásod alapján egyébként szerintem sokszor jól érzi

bocs, nem sír, hanem hangoskodik...

amúgy a veréssel én sem értek egyet. szerintem nem az a tanítás legpozitívabb formája, h jól elverjük, h megtanulja egy életre...

Ne haragudj, kedves Kérdező, de azért néznek csúnyán, mert igenis zavaró ügyintézés közben, ha nem hallja az ember az ügyintéző szavát. Az emberek ott sokszor pénzügyeket is intéznek (Pl. nagyon nem mindegy mennyi illetéket fizetsz be, mert ha túl kevés, az se jó, ha túl sok, az se.) Ha valamit elbaltázol ügyintézés közben, utána rohangálni kell, az meg másnak az ideje és pénze. Persze, hogy szeretne minden információt megtudni, ha már végigülte azt a felénk átlag 2 órás várakozási időt. Ezen kívül biztos tudod jól, hogy az ügyintézők legtöbbje (és itt komoly tisztelet a kivételnek) nem arról híres, hogy örömmel mondaná el akár egyszer is a főbb tennivalókat, hát még kétszer, vagy többször. Imádom a gyerekeket, de hivatalos ügyintézésnél nem tudom méltányolni, ha pl. más gyermeke miatt hibás forgalmit kapok, ami miatt a rendőr később megbüntet, és még nekem kell újra utánajárnom. Ezt sajnos, meg kell érteni. A rendelő olyan hely, ahová többnyire beteg emberek járnak. A beteg ember nyűgös, nyugalomra vágyik, nem sikongatásra. Nem fogja valaki 40 fokos lázzal jól viselni, hogyha a gyerekőcöd a fülébe kurjant, ezt garantálom. Én is nehezteltem arra a 2,5 éves gyerkőcre, aki kekszes-nyálas kézzel beletúrt a táskámba (kíváncsiságból), majd a kezemből lévő (kölcsön)könyvet tapogatta meg. Pedig mondom, én nagyon gyerekbarát vagyok. Ezen kívül a rendelőben dolgoznak is, orvosok, asszisztensek, mindenki más.

De sajnos, neked, mint kisgyermekes szülőnek kell alkalmazkodnod, hogy ne zavarj másokat. Kérj előre időpontokat, jelezd netán, hogy gyerekkel mész, hátha előbb beszorítanak egy ügyintézésnél, és ha már tudják eleve, talán nem várakoztatnak. Ezzel megkíméled magad, a gyerkőcöd és a környezeted a konfrontálódástól.

Mindazonáltal talán hevesen reagálok most, de pont ma történt meg, hogy egy teli torokból üvöltő kisgyerekkel jött be a háziorvoshoz anyuka+apuka. Az asszisztens hölggyel pedig éppen azt beszéltük meg, hogy a terhességem kapcsán, mikortól írjon ki táppénzre. Mivel nem hallottuk egymás szavát rendesen, két napot elírt. Az eredmény az, hogy a munkahelyemen két hiányos nap keletkezett! Ezt én nem dolgoztam le, de el kell számolnom vele. Így most próbáljuk korrigálni a dolgot. Így azt hiszem, már jogos és érthető, miért vagyok durcás.