Titeket lerohantak a rokonok mikor haza mentetek a babával?

Úgy,hogy mi kijelentettük,hogy 6 hétig senki sem jöhet meglátogatni.Kell az az idő nekem,nekünk,hogy összeszokjunk a babával,én is jobban legyek és megszokjuk a megváltozott élethelyzetet.Megértették,nem is jött a rokonság 6 hétig.

Persze a nagyszülők ez alól kivételek voltak.Ez a többi rokonra,barátra vonatkozott.

Le, sajnos. :( Meg is fogadtam, ha legközelebb szülök, 6 hétig nem akarok senkit sem látni. Anyósom erőltette, hogy majd két hétig ide jár főzni, meg majd én pihenjek. Első nap már 5-en álltak a kiságy fölött, ha szoptatni akartam nézni akarták, ha üvöltött a kicsi a hasfájástól, csak rötyögtek rajta, engem meg a sírás kerülgetett.

Nővérem nem sokára szüli az első babáját, én meg fogom kérdezni, hogy szeretné-e ha ott lennék a segítségére vagy sem?! (Szüleink nem élnek már, én vagyok hozzá a legközelebb anyuka)

Igen, bár én jól viseltem. Igaz, nem a férjem családjáról van szó, hanem a sajátomról.

Ha meg "sokak voltak", akkor megkértem őket hogy menjenek haza. Sosem volt belőle sértődés - bár őszintén szólva ha lett volna, az sem érdekel.

Miért nem küldted haza őket? Vagy a férjed?

Én nem értem, nincs szátok?

A szűk értelemben vett családod a férjed és a gyerek, ők a legfontosabbak.

Ha a nagyi, testvér megsértődik, mert nem ért a szóból, az ő bajuk.

Nekem még a kórházba özönlöttek a határozott kérésem ellenére, ráadásul mindenki az 1. nap, rémes volt.

Otthon már senkit nem engedtem csak amikor én is úgy gondoltam, hogy nem bánom.

Nem őriztem búra alatt a gyereket hetekig, már 2 hetes korától jöttek látogatók, de mi szabtuk meg, hogy ki jöjjön és mikor.

Próbáltak,anyós ide is akart költözni pár hétre,de nem hagytam.

Első 3 hétben anyósék és anyukámék jöttek csak,ők is csak hetente egyszer pár órára.Utána is még pár hétig csak rövid időre fogadtam vendéget,nem érdekelt,ha megsértődtek.