Minden mozdulata durva, odacsap a testvérének, fellöki. Kezdetektől ilyen, amikor egyedül volt akkor is nehéz eset volt. Megelégeltem!?

Én nem mentem a vadaskertbe. Ide jártunk szakpszichológushoz, gyógytornászhoz és neurológushoz.

De megjegyzem jó bátrak voltatok bevállalni ilyen nehéz eset mellet 3-dik babát! Elhszem hogy 3 gyerekkel már nem könnyű, ráadásul egyik pici másik kicsi, a harmadik meg nehezen kezelhető. De akkor is meg kell oldani a gondot, mert egyre rosszabb lesz nem megfelelő hozzáállással. Te pedig jó fáradt lehetsz, kontroll nélkül képtelenség ilyenkor már a jó hozzáállás. De ahogy nő a gyerek egyre durvább és erősebb lesz. Ráadásul a rosszaság repertoárja is bővülni fog.

Guggolj le hozzá az ő szintjére, ha látod, hogy tombol és kérdezd meg a mi baj, miért csinálod, megkérdezheted mit szeretne mit csinálj, miben segíts.

Tudom, hogy sokan nem értenek vele egyet, de ha nagy a hiszti (ezt nem tudom szokott e) én megmosom az arcát. Nem dugom hideg zuhany alá, de ha langyos vízzel felfrissítem az arcát az van hogy segít.

Legyél következetes, ha valamit egyszer nem engedsz neki, azt legközelebb se.

Nálunk nincs nyugisarok, mert nem tetszik, de ezt is javasolták. Helyette az ölembe veszem egy széken, ha szót lehet vele érteni, kicsit üldögélünk összebújva után megbeszéljük

A megbeszélés egyébként fontos minden esetben. Szépen, normálisan. Ő is el fogja tudni mondani mit csinált rosszul, hogyan kellett volna. Hisz tudja jól, csak nem jól reagál. Mert gyerek/ vagy mert tényleg problémája van.

Én akkor használom csak ki hogy erősebb vagyok ha tényleg kárt tenne magába/ vagy nálatok a tesóba. Ilyenkor arrébb viszem, mint írtam leguggolok hozzá, ha nem ér el hozzá a szép szó, akkor várom míg lenyugszik (illetve ha lilul a feje a hisztitől akkor az arc mosás)

Próbálom lefárasztani mindig, pont úgy hogy jó legyen. Ne legyen sok a feles energia, de túlfáradt sem legyen

Nyugis dolgokkal is próbálkozunk, rajz, gyurmázás, társas játszmák egymás után stb, ilyenkor megdicsérem, hogy milyen ügyesen végigcsinálta, befejezte

Vannak brutál napjaink, időszakjaink. Van hogy fogalmam sincs miért, van hogy vissza tudom vezetni arra, hogy nekem/nekünk sincs jó napunk, tőle független gondok amit érez, oviban érte valami stb. De van hogy tényleg lövésem sincs. Ilyenkor sz.r, mert egyébként kicsit vigasztal, hogy ha okosan csináljuk akkor nem lesz gond.

Nem fogja mindig visszatartani. Lehet néha igen, de inkább csak megtanulja hogy így kell rendezni a konfliktusokat.

Hagyd sírni ilyenkor. Közben mondhattad volna a kicsinek is - lehet megtetted - hogy nem kellett volna beleharapnia, mikor X vitte neki szépen, választania kellett volna, kérjen bocsánatot. Szóval lássa a nagy, hogy nem ellene vagy, hanem érte:)