Nem beszélő gyermeket le tudtál szoktatni a cumiról, pelenkáról és a rácsos ágyban alvásról?

Az én fiam két éves múlt, és ugyanez van nálunk is. A cumit nem veszem el, nem zavar. A szobatisztaságot is rá akarom bízni, 18 évesen nem lesz pelenkás. Amikor megérik rá minden szempontból, akkor el fogja hagyni. Persze akkor segítem, de addig nem látom értelmét.

Ágyat kapott már, de nálunk is az volt, hogy kijött, és nem tudtam megbeszélni vele. Feladtam, visszament a kiságyba, majd ha beszél, és meg tudjuk dumálni, akkor mehet a nagyba.

Nagy segítség biztos nem voltam, de legalább tudod, hogy nem vagy egyedül. :)

Tavaly nyáron ugyan így voltunk! 3 évesen nem beszélt, de azeptembertől oviba ment, s le kellett szoktatni a pelenkáról!

Attól hogy nem beszél, megértette a dolgokat!

Passzív szókincse nagy a gyereknek, tudja mi micsoda, mi a neve, 1-2-3 szavas mondatokat utasításokat megértett!

Levettem a pelenkát, hogy onnéttól kezdve nincs, nappal órá ként vittem wc-re ha kellett ha nem, ha bepisilt mondtam a wc-be kell, mert vizes lesz a bugyi nadrág.... Mindig ráültettem a wc-re. Ha pisilt ha nem megtöröltük lehuztuk a wc-t...

2 hétig pisilt minden hová, bekakilt a bugyiba, este az ágBa gumis lepedő, törölköző a gyerek alá!

2 hét után egydül ment a wc-be, vagy hozta ki a bilit!

Cumit még most 4 évesen sem vettem el, velem alszik a nagy ágyban.

Igazából ha nem érti amit mondassz neki, Kkor nem csak a beszéddel van gondd...

Júliusban lesz 3 éves a kislányom és csak szavakat mond, de mindent megért, elég régóta. 2,5 évesen 2-3 nap alatt lett szobatiszta. Cumija még van, de jár pár délelőttöt csanába és ott egyáltalán nem kell neki, csak ha gond van. Itthon ha látja, kell neki, ha nem, elvan nélküle, de alváshoz mindenképpen kell.

Orvos, védőnő mit mond arra, hogy az utasításokat nem mindet érti meg, mert szerintem inkább az a baj.

enyém megkésett beszédfejlődésű volt, 2,5 éves kora előtt picivel szólalt meg.

2 évesen egyszerre történt nálunk minden, ő eldobta a cumit, én levettem a pelust (2 hét után szobatiszta lett) és kivettük a kiságy rácsait.

ne haragudj, hogy ezt írom, de már az is gond, hogy ennyi idősen nem beszél, nemhogy nem érti :(

amit tehetsz, leveszed a pelust és sokat beszélgetsz vele a wc-ről, pisilésről, stb.

lecseréled az ágyát és túléled amíg kimászkál!

mindig következetes vidd vissza!

cumival meg még várj, szüksége van rá, csak alváshoz add oda.

A fiam először a rácsos ágyat hagyta el, talán 2 éves lehetett. Én még hagytam volna, mert megnyugtatott, hogy nem mászkál éjszaka, de ő meg sírt az ágyban, így szétszedtük neki, heverőnek. Azután már csak az altatásról való leszokás volt nehéz. (Hozzáteszem, én nem sürgettem a dolgot, mert élveztem, hogy naponta kétszer fél óra-óra csak az enyém, összebújva, simogatva, de már mindenki mondta, hogy sok idő, blabla. Így mikor beteg lettem januárban, mondtam neki, hogy sajnos nem alhatunk együtt, mert csúnyán köhögök, másnap már magától küldött ki a szobából. Azóta egyedül alszik, ez 3.5 éves korában volt.)

A cumi: Még ovi előtti nyáron, tehát még nem volt 3 éves, mikor a szomszédunkba kisbaba született. Együtt sétáltunk gyakran, és mikor sírt a pici, mindig mondtam, hogy biztos a cumit keresi, és nincs neki, adjuk oda a tiédet. Ez ment pár hétig, mire egyszer egy sétánál fogta és odaadta a kicsinek. Nem volt utána sírás, rossz alvás, semmi, néha esténként megjegyezte, hogy nincs cumi, babának kellett. (Ekkor még szinte csak szavakat mondott amúgy)

Pelenka: Kb 2 évesen kezdtem neki mondogatni, hogy lassan el kéne hagyni a pelust, mert ő már nagyfiú, stb. Aztán mikor kaka volt a pelusba, fogtuk és együtt bedobtuk a wc-be, integettünk neki, pápá, és lehúztuk. Ez ment vagy fél évig. Aztán 2.5 éves korában, mondtam neki, hogy elfogy a pelus, és nincs már rá való méret :) ezt is mondogattam neki egy darabig. (Éjszaka itt már nem pisilt, de volt rajta pelus minden éjjel) Aztán egyik napról a másikra magától elkezdett ugrálni, topogni, mikor kérdeztem, hogy pisi lesz? - akkor szaladt a fürdő felé. Utána volt még néha baleset, de a pelust nem tehettem fel rá.

A beszédével-értésével kapcsolatban annyit, hogy az én fiam 3.5 éves koráig szinte szavakat volt hajlandó mondani, és azt sem mindig tisztán. Érteni értett mindent, de füle botját nem mozdította, és még ma is így csinál, ha nem érdekli, mit mondok, vagy épp játék közben van, olyan, mintha nem hallana. Az óvoda nagyon sokat segít, illetve az óvónők tanácsait megfogadva én is sokat foglalkozok ezzel, de csak ha neki is kedve van. Pl. mondókázni, olvasni, stb. Mert van, hogy rámcsapja a könyvet, és inkább megy játszani. Lassú folyamat a miénk, sok türelem és kitartás kell, de én látom, hogy nincs különösebb baja, csak lusta beszélni. (Mielőtt lepontoztok, ezt megerősítette szakember is!)

Bocsi, hogy hosszú lett, de gondoltam, hátha segít valamelyik sztori :)