2 év körüli kislányom nagyon barátságtalan a többi gyerekkel szemben, egyáltalán nem szeret vele hasonló korú kicsikkel lenni. A ti ilyenkorú gyereketek mennyire kedveli a társaságot?

Két lányom van, sokszor járunk társaságba, napi szinten játszótérre, - a nagyobb (4éves) mindig is barátkozós volt, úgy kellett levakarni vadidegen gyerekekről, hogy ne menjen már mindenkihez oda, -a kisebb meg teljesen antiszoc (szűk családon kívül szerintem mindenkit utál). Én elfogadtam, hogy ő ilyen, egyébként 2,5 éves, ha 2-nél több ember van a játszótéren, akkor inkább ül mellettem. Ha nincs senki, akkor önfeledten ugrál, futkos és jól érzi magát. Ősszel kezdi az ovit, majd meglátjuk, milyen hatással lesz rá. De mint írtam, engem nem zavar, hogy ő nem társaslény.

Felnőttként is különbözünk, a gyerekek sem egyformák.

Pont ilyen volt a lányom is, és én is féltettem a közösségbe kerüléstől! De minden megoldódott, és sokat változott. Az igaz, hogy sosem lett a "társaság közepe" típusú emberke, de lettek nagyon szoros barátságai, kevés, de igazi barát. A többiekkel sem volt később már olyan elutasító, mert bár az alaptermészete, bizalmatlansága nem változott, mégis megtanult beilleszkedni, és szocializálódott, alkalmazkodott, s megtanulta, hogy az elutasítás rosszul esik másoknak, ezért elfogadott lassanként mindenkit olyannak, amilyen. :)

Most 14 éves, 2-3 nagyon szoros barátság van az életében, most éppen azt tanulgatja, hogy nem szabad kisajátítani senkit, és aki az ő igaz barátnője, az jóban lehet attól még másokkal is. :)

A fiam az ellentéte bizonyos értelemben: minden gyerekkel boldogan barátkozik, és úgy megy oda hozzájuk, mintha ezer éve ismernék egymást, ő viszont a felnőttekkel nem hajlandó kommunikálni, megnémul, és tökéletesen elutasító minden felnőttel a családon kívül. Most ő aggaszt egy kicsit, de bízom benne, hogy ez a helyzet is szép lassan, idővel normalizálódik...persze ehhez az is kellene, hogy olyan óvónénit fogjunk ki 8 hónap múlva, aki megérti és elfogadja a kezdeti bizalmatlanságát, és nem rontja le alapjaiban már az elején az egészet...mert ha rosszul sül el a dolog, akkor évekre bebetonozódik szegényem ebbe a "minden felnőttet levegőnek nézek, mert jobban járok" állapotba. :(