6 éves létire úgy viselkedik, mint egy h@lyegyerek, már bocsánat a kifejezésért. Mit tehetnék, hogy értelmesen viselkedjen?

Igen, nekem is. De azért már lett volna ideje feldolgozni, hogy testvére van. Ráadásul a testvérével hatalmas szerencséje van. Pl a túrórudit úgy felezi meg vele, hogy háromnegyede a tesóé, neki meg egy pici marad. mindig is ragaszkodik a bátyjához, imádja őt. A nagy meg így viselkedik vele. Soha nem kapott nagyobb figyelmet a kicsi, sőt, ő tök jól elvolt egyedül. Igyekeztem megtalálni az aranyközéputat. Mint ahogy most is. Hisz látom, hogy a naggyal sok a gond, sokszor megvan szidva, én átlátom azt, hogy ezt ő úgy érzi, mindig csak ő kap leszidást (persze azt nem látja, hogy nem ok nélkül) de épp ezért igyekszem rengeteget dícsérni, már azért is ha nem csnált rosszat :) Vagy épp a tesót is megróvom valamiért előtte,bármi figyelmeztetést, hogy ezt is lássa, a kistesó is megvan szidva kicsit ha rosszat csinál. De a tesó teljesen nyugodt és jószívű. A nagy meg maga a kisördög , pörög fonalat veszít, így nehéz.

Közösségben egy angyal.Mindig csak jót hallok róla.

Nem tudom mennyire változtatnék egy pszichológussal. Gondolkoztam rajta én is, de félek, hogy efféle betegségtudata alakulna ki. Így is eléggé önbizalom hiányos, nem tudom mennyire tenne jót a lelkének és esetleg nem e rontanánk a helyzeten, ha még heti 1-2 alkalommal egy olyan helyen lenne, ahova tudja nem jár mindenki. És gondolkozna. Mert ahogy írtam, rendkívüli esze van, hatalmas szókinccsel, ezt az oviban is mondták, hogy már feltűnő is nekik.Mint egy kis felnőtt úgy beszélgetnek vele.

Félek, hogy túlzottan kombinálna.