Butaság volt egyedül bevállalni a gyerekem?

Én még annyit tennék hozzá, hogy ez csak kifogás a volt párod részéről, hogy ő újította fel a lakást, ezzel az indokkal nem lehet kibújni a gyerektartás fizetése alól és erre ahogy írod rászorulnál.

Bíróságon nyújtsd be az igényed, 100%, hogy megítélik.

nem az egyedüli gyerekvállalás az iszonyú, hanem a hangulatod és a hozzáállásod. Tapasztalatból mondom, mert születése óta egyedül nevelem a lassan 2 éves kisfiam, az apukája sosem látta még, és nem is akarja. Vannak nehéz napok (de sztem ott is, ahol van férj) de többségében vannak a vidám és szeretetteli napok száma, csakis felfogás és hozzáállás kérdése. Ha nyomaszt vmi rendben sírd ki, mondd el de aztán azt nézd amid van.

Tiéd a legnagyobb kincs a világon, egy egészséges azt írod vidám kislány. Van lakásotok és azért gondolom éhen sem haltok, ha internetre futja.

1. Add be a gyerektartási díjra az igénylést ahogy az utolsó írta, járni fog, törvény kötelezi az exed

2. Az előttem felsorolt programok nagy része ingyenes: séta, arborétum, park, játszótér, egyre szebb idő van, a D-vitamin majd jobb kedvre is derít.

3. Szerezz új barátokat, a kislányod társainak szülei közül, akikkel össze lehet otthon járni játszani, mesét nézni - ez is szinte null költséges

4. Találj magadnak vmit, amiben sikerélményed van; hobbi, sport bármi. Tornázni otthon is lehet, vagy elmenni futni, kislányod mehet veled motoron vagy biciklin. Írj, olvass, énekelj. Otthon sem kell csöndben lenni beszélgessetek, egy ekkora gyerekkel már nagyon is jól el lehet beszélgetni. Rajzoljatok, fessetek, gyurmázzatok, szerepjátékokat is játszhattok.

5. Felejtsd el ezt a mostani pasit. Csak azért h legyen valaki kár vele lenned, mert boldoggá nem tesz, a lányodban pedig ez a minta rögzül. A lopott órákra szánt időt fordítsd magadra belsőleg-külsőleg és hidd el, hogy hamarabb találsz majd hozzád illő, szerető párt, aki felvállal mint gondolnád.

De az addigi magatokra fordított figyelem és idő is már sokkal boldogabbá teheti az életedet.Hajrá!

hú ne legyél már ilyen pesszimista!

én is egyedül nevelem, 3 éves kora körül mentünk szét

nincs családom (meghalt anyu, meg a mama) nincs testvérem, nincs senkim, csak a gyerek

sőt pasim sincs, meg kocsim sincs, ennek ellenére mindig megpróbálok valamilyen programot kitalálni, ami nem kerül sok pénzbe

de ha más nincs elmegyünk a játszóra

és egész nap (vagyis ovi után) pofázunk :) be nem áll a szája, méghogy nem tanul meg beszélni! olyanokat mond, hogy szakadok a röhögéstől

én borzasztóan hálás vagyok a sorsnak hogy ő lett nekem, és nem vagyok már elkeseredve sem

vannak nehézségek, de túljutunk rajtuk

átragad ám a gyerekre a hangulatod! ha te így érzel, ő is így fog

ha te megpróbálsz derűlátóbb, boldogabb lenni, neki is jó lesz, mert boldogtalan anya nem tud boldog gyermeket nevelni

nincs barátnőd?

Igazat adok az osszes hozzaszolonak nem tudnek ujabbat irni neked tulsagosan belekeseredtel inkabb orulnod kellene hogy o van neked vagytok egymasnak es egeszsegesek sokan mindent megadnanak azert hogy gyerekukkel szaladgalhassanak setaljanak stb.

Azt a pasit meg jobb ha hagyod a fenebe csak kihasznal teged es ez ido alatt is elkerul a tobbi szerencse megvan neked is az igaz csak meg kell adnod az eselyet annak hogy radtaláljon de igy nehe lesz.Ne add fel es problaj ebbol kilabalni mert a gyereknek nem tesz jot.

Nem az itt a gond, hogy egyedül neveled, hanem, hogy te elhiszed magadnak (vagy a környezetednek, nem tudom), hogy egyszülős családban csak így lehet élni. Tudom, miről beszélek, öt éves koráig neveltem egyedül a fiam, de nálunk sosem volt ilyen levertség, csönd, bezárkózás. Én vittem egyedül is ide-oda, mókáztunk sokat itthon is, nem volt unatkozás. Próbáld meg feldobni az életeteket, de először is saját magadat. Ha van egy kis szabad időtök, fogd kézen a kicsit, és induljatok el csavarogni. Csomó olyan dolog van, amihez még pénz sem kell. Mi annyit, de annyit mentünk a környékre kirándulni, hogy hihetetlen. Vittünk pár szendvicset, meg főztem egy kondér teát, bepakoltuk a hátizsákba, és mentünk. Figyeltem a neten, meg az újságokban, hogy milyen programok vannak, ami nem került sokba, vagy ami ingyenes volt, arra is elmentünk. Ha otthon voltunk, akkor sem unatkoztunk. Festettünk, rajzoltunk, csináltunk sógyurmát, együtt főztünk, sütöttünk, satöbbi.

Az olyan pasit meg hagyd a csudába, aki nem vállal fel, aki csak hiteget. Ne legyél vele csak azért, mert azt gondolod, hogy akkor nem lesz még ilyen sem. Miért ne lenne? Ha még nem is lesz hamar másik, akkor is, úgy gondolod, hogy ez jobb? Így úgy gondolod, hogy nem vagy egyedül? Hát nekem nem úgy tűnik. Inkább barátokat keress, akkor nem fogsz unatkozni. Én úgy voltam vele mindig, hogy bár már akkora baráti társaságom nincs, mint amikor még nem volt gyerekem, de azért akik megmaradtak, azokkal ápolom a barátságot, sokszor hívom őket, hogy jöjjenek, a fiamon is mindig azt láttam, hogy élvezi, ha vannak nálunk, ha társaság jön.

Aztán majd ha már te magad jól érzed magad a bőrödben, akkor hidd el, találsz olyan párt, aki mellett még jobb lesz minden.

Volt idő, amikor én is azt hittem, hogy már talán sose lesz senkim, bár nem csináltam belőle nagy ügyet, mert én azért úgy is tök jól elvoltam, de még ha évekbe is telt, de találtam - vagy talán ő talált meg engem?