Ad valaki a gyerekének ezüst kolloidot?

Alternatív módszerekkel foglalkozom házilag. Kisgyermekes, szintén altergyóggyal foglakozó ismerőseimnél bevált a homeopátiás szer alkalmazása a picurok esetében is.

Persze kell egy hét, amíg (lehetőleg önmagán) kikísérletezi a homeopata globulusok alkalmazását az ember, hiszen tárolásuk, bevételük alapvetően eltár a szokványos "gyógy"szerekétől.

Hallottam az ezüstkolloidokról, nincs arról tapasztalatom.

Kicsi korban még mindenki rendszeresen szorong, ki gyakrabban, ki ritkábban. Többnyire nem kell túl komolyan venni, de érdemes erre odafigyelni. Sokszor csak azért beteg egy gyermek, hogy a szülő babusgassa. ritkább eset, de nyilván előfordulhat trauma is, az már a súlyosabb verzió. De mondom, ritka , ha nagyobb lelki gond van kicsi korban, viszont apróbbak rendszeresen jellemzőek.

Lehet, h csak nem ért egyet veled valamiben, pl kérted őt valamire, ő meg neheztel emiatt. Vagy valami hasonló szintű dolog is lehet.

Simán lehet (az egyik) oka, hogy -nem tudatosan bár, de- rendszeresen provokál téged, foglalkozz vele még többet. Pici korban ennek egyik legjellegzetesebb módja, hogy a saját testüket megbetegítik. Hiszen minden testi baj forrása a lélek, a tudat. Kamasz- és felnőtt korban szintén tudatalatt hajlamosak vagyunk "betegségekbe menekülni", bár az esetek egy részében más oka van.

Logikus, h amíg csak ő volt neked, több időd jutott rá. Lelkiismeretes szülő vagy, értem én, tehát amennyi lehetőséged csak van, továbbra is szánsz időt arra, hogy vele, a "nagyobb picuroddal" is tudj kettesben lenni. De gondolj vissza, a testvérkéje születése előtt még több időd jutott rá, lehetőségek okán. Most ugye meg kell osztanod figyelmed két gyerkőc között. A kisebb ezt érzékeli, és lehet, h ez a betegsége oka, ami elég valószínű. Azaz betegségbe "menekül" öntudatlanul, avval provokálva ki, h még többet foglalkozz vele.

Azt hozzáteszem: a kisgyermek nem tehet a pszichés mechanizmusairól, ennek gyakorisága és jellege életkori sajátosság. (Egyénileg csak kis mértékben vannak eltérések ebben.)

Azt is elmondom, te eszerint mivel megteszed a tőled telhető legtöbbet, ez van, nem aggódj, ilyen a pici kor, a kisgyermek beszélgetés során is (ez inkább 3-4 éves kortól jellemző), valamint metakommunikációval (testbeszéd, hanglejtés, mimika stb) hajlamos alkudozni és elérni célját.

Persze nem összekeverendő a provokatív megnyilvánulásuk olyannal, ami nem az. Pl. 1-3 éves kor között jellemző a dac korszak, annak nincs provokatív célja, annak más a funkciója, az kifejezetten elengedhetetlen, h megélje a gyermek.

A provokációt itt persze nem pejoratíve értem, csupán arról van szó, a kisgyermek "kieszközli" a szülőből (vagy megpróbálja), hogy megadja neki, amire vágyik, ill. még inkább adja meg.

Ha te megteszed a maximális tőled telhetőt, vagy pontosabban szólva következetesen az ideális, arany középút szerint cselekszel (mert ugyebár a túlkényeztetés nem lenne ideális), akkor is lehet, h a gyerek még többet akar, és pl betegséggel hatni próbál rád.

Vélhetőleg a középút szerinti eme hozzáállásod.

Tehát szerintem ezen túl annyit tehetsz, hogy gondolatban, lélekben még inkább "jeleket adsz felé", átveszed az ő kis tudata irányítását jó szándékkal annyiból, hogy "sugalmazod felé": "kicsim, a lehető legtöb figyelmet adom neked, kérlek, ne legyél beteg, mert ha egészséges vagy, akkor is szeretlek, és akkor is ez a legtöbb idő, amit rád tudok fordítani, mint amikor beteg vagy. Kérlek, gyógyulj meg, neked is jobb lesz. :)" - mindezt gyendég, megértő szeretettel.

A gondolatok, érzelmek is átmennek az emberi lények (és minden élőlény) között, kommunikatíve, csak a legtöbben erre sajnos nem tudatosak. Nem azt mondom, hogy ez "mágikus" módon mindig működik, hanem azt mondom evvel, hogy ÉPP ÚGY működik, mint amikor pl egy felnőttel, vagy egy (nagyobb) gyermekkel szóban érezteted ugyanezt (pl. szereteted), vagy akár direkt módon közlöd az illetővel, hiszen utóbbi esetben is sok más tényezőn is múlik, hogy HAT-E AZ ILLETŐRE, VAGY NEM.

De ha meg se próbál kommunikálni adott dolgot az ember, akkor nem növeli annak esélyét, hogy célt érjen vele. Persze akaratunkat sose kell ráerőltetni másra, de hatni általában erkölcsös és nem gátolja a harmónia létrejöttét/meglétét.

Már pedig gondolattal, érzelemközvetítéssel akkor is hatunk más élőlényekre, ha nem mondjuk ki, sőt, akkor is, ha gesztus szintjén se juttatjuk kifejezésre adott esetben. Persze lehet ettől még gesztussal is, szavakkal is amellett, h lélekben is... adott szituban neked kell érezned, mikor milyen kombinációban érdemes.

Itt jegyzem meg, kisgyermekek különösen érzékenyek a szülők érzelmeire, de gondolataira is, sőt, a szülők (meg általában a közelükben levő más emberek) tudatalattiját tükrözik!! Tehát amit te nem dolgoztál fel tudatalattidban levő sérelmeid közül (amiből több-kevesebb, enyhébb-súlyosabb minden ember tudatalattijában van, és túlnyomórészt az illető gyerekkorábol, pl neked a te gyerekkorodból származnak a tudatalatti tartalmaid), szóval amelyeket még nem dolgoztál fel, a kisgyermeked fejezi ki , "rajta jön ki", pl viselkedésben.

_ j a v :

Most ugye meg kell osztanod figyelmed két gyerkőc között. A NAGYOBB(gyermeked) ezt érzékeli, és lehet, h ez a betegsége oka, ami elég valószínű.

Szívesen. :) Piciknél jellemző a testvérféltékenység, főleg ha öccse/húga van, és nem bátyja/nővére. Ha ismét jelentkeznek rajta tünetek, esetleg megint köze lehet t.féltékenységnek ehhez, de ez van. Látod, nem örökké produkálja a tüneteket, szóval megoldódik. ;)

A lényeg, hogy te ideális hozzáállásra törekszel, és igyekszel egyenlően foglalkozni gyerekeiddel, persze érthető módon a kisebbre egy kicsivel több idő kell, mivel kiszolgáltatottabb. (Mivel ugyebár nem tud még egyedül enni, fürdeni a baba stb.)