Mennyire tudtok pozitívak, optimisták lenni? Mennyire tudtok életörömöt és pozitív életérzéseket átadni a gyerkőceiteknek?

Egy gyereknek azt is látnia kell, hogy anya fáradt, hogy anya szomorú. DE nem szabad, hogy ez legyen minden nap alapja!

Meg kell tanulnia a valóságban élni, és az optimizmusod épp azért kell, hogy azt a fránya valóságot érdemben át tudd lépni.

Ha ezt látja, akkor ő is megpróbál majd első körben pozitívan hozzáállni a nehézségekhez, és azokat jól megoldani. Ha viszont azt látja, hogy az egész család letargikus, és a saját levében fetreng, akkor felnőttként is nehezebben fog hozzálátni a való élet problémáinak elhárításához.

Tehát igazad van. Látnia kell a valóságot, csak nem szabad belehalnia lelkileg. Ebben kell segítened a saját jó hozzáállásoddal.

Szüleimnek is voltak nehézségeik, de egyszer sem láttam rajtuk keserűséget, nem sírtak a vállamon. Megpróbálták kezelni a helyzetet, és nekem már csak a jót átadni.

Persze láttam őket néha szomorúnak, ez kell is, viszont nem szabad, hogy a napi nehézség még egy kisgyerekre is kihasson.

Nehéz, persze. De otthon játszunk, amikor csak lehet nevetünk. S mikor alszik, gondolkozok, hogy lesz a hónap, hogyan élhetünk meg szépen.

Előtte ritkán hagyom el magam, bár már volt rá példa, hogy elbőgtem magam a kislányom előtt. Jött, megpuszilt, megvigasztalt. Ügyesebb volt, mint az anyja. :)

mindenképpen hitelesnek kell lenni.

hallgass csernust youtubon