Kisfiam állandóan beteg, már nem tudom mit tegyek?
A januári hónapot kibírta betegség nélkül, majd februárban 4 nap ovi, majd újra itthon egész hónapban, márciusban 3,5 napot ment, majd itthon, most pedig újra itthon maradt, mert reggelre nagyon náthás lett, állandóan folyik az orra, és meg van duzzadva a nyirokcsomója, de csak a bal oldalt. Kiderült februárban, hogy középfülgyulladása van, azt sikerült orvosolnunk. De most megint ezek a tünetek vannak, de nem merem már az orvoshoz vinni, mert csak az antibiotikumot írná fel. 3 antin van túl, nem akarom már a negyediket, az túl sok egy 4 évesnek!!! Fogalmam sincs mit tegyek, most természetes C-vitamint adok neki, Echinacea teát, probiotikum vitamint reggelente. Ennél többet már nem tudok. esetleg akinek ilyen beteges volt a gyereke, megírná,hogy mit tett annak érdekében, hogy teljesen meggyógyult?! Léteznek csodaszerek?!?! Vagy inkább levegőváltozásra lenne szükségünk?! :( Komolyan mondom, hogy ez már nagyon sok, túl sok! Már a munkahelyemen is rossz szemmel néznek rám, de nincs akire bíznám, rettentő anyás, CSAK velem van el nyugodtan. :(((( Apja reggeltől-estig dolgozik minden nap, kivétel a vasárnap. :(((((( Óvodába meg nem vihetem betegen, nem is akarom.
Kérlek, adjatok tanácsot mi a frászt tegyek már?!?! Én nem voltam ennyit beteg gyerekkoromban! :((((((
Anyás, igen, de amikor nem vagyok a közelében, akkor sincs gond. Nem szorong, oviban is szeret lenni. Persze a hétvégék a legjobbak, amikor Apa is és én is itthon tudok lenni. Nagyit kihagynám a "gyerekmegőrzésre", Édesanyám messze van, testvérem nincs. Tehát mi oldjuk meg a problémákat. Viszonylag sokat van anyósommal a fiam, csak akkor nincs, amikor kellene...És bevallom, kicsit beteg, így egyedül semmiképpen nem hagynám rá a gyerekem, inkább én maradok vele itthon.
Egyébként gondoltam erre én is, hogy miattam is lehet ez a sok betegség, mert velem érzi magát a legjobban, még az Apját is "elküldi". Mondjuk ezt nem szeretem, elmagyarázom neki ilyenkor, hogy Apát szeretni kell, mert Ő is szeret Téged. Stb...Amikor közösségbe van (oviban) semmi gond nincs, nem sír utánam, mosolyogva megy be a csoportba. Jó, vannak kivételek, amikor eltörik a mécses, de egy gyereknél szerintem ez nem meglepő. Én a 3 évet annó szinte végig sírtam, és nem lettem "sérült". Imádtam a szüleimet, de nélkülük is elvoltam, amikor Ők nem voltak ott. Van itt még más tényező is, de hadd ne írjam le, mert hátha megismer a rokonságból valaki, és akkor én leszek a rossz, mert azt gondolom...Pl: Ha én nem takarítok ki rendesen, nem fertőtlenítek, akkor anyósom nem csinálja meg. A beteg anyját kell ápolnia, és ugye több figyelmet kell ráfordítani ilyenkor (is) a higiéniára! Amikor nincs itt, akkor én az egész szobát kicsutakolom, szellőztetek, stb, stb..Mert ő nem csinálja meg. Én már arra is gondoltam, hogy nem-e ezért beteges ennyit a fiam, és sajnos mi is sokat voltunk azok...De bízom benne, hogy már nem sokáig kell ezt csinálni, főleg munka mellett...
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!