Mit tudok mondani a nagytesónak miért jó, hogy van egy kistestvére?

szerintem nem kell általni a gyereket, nem kell megpróbálni átverni, hogy most hűűű de jó. mert most nem az, ez tény. ezt be lehet isemrni, sőt beszélgetni lehet róla, hogy tudom hogy most ez neked neház, mindenkinek az, és szeretnák többet lenni, de nem lehet ezárt meg ezért. de ki kell azt is hagnsúlyozni, hogy később majd jó lesz. én is hasonlókat mondtam, lesz akivel játszhat (persze most mág nem, de majd ha járni tud stb, lehet vele fogócskázni, nagyon vicces lesz, stb), később ha nagyobb lesz, akkor egyebet is, majd ha beszélni kezd milyen vicces lesz szintén, ha nagyok lesznek,akkor lesz aki segítsen ha gondja van. ill. én meséltem sok olyan történetet, ami velem és a bátyámmal esett meg, mi sokat játszottunk gyerekként együtt, szinte mindig, persze gyepáltuk is egymást, 1 év van köztünk. az enyém is 3 évesen nem volt az a nagy rajongás se a gyerekek se a kicsi iránt, (ő 2 éves 8 hónapos volt mikor született a kicsi). nagyon féltékeny is volt, a kicsi sok időt elvet, mert hasfájós volt stb. most már sok türelemmel meg beszéddel elértük, hogy imádják egymást, a kicsi is a nagyot, ha sír a nagy egyből vigasztalja, odabújik, megkínálja étellel stb, ha el is vesz vmit tőle, akkor ha mondom, hogy szilvike szomorú lesz, sírni fog ha nem adod vissza, akkor már adja is, együt fogócskáznak, kézenfogva sétálnak, a nagy tanítgatja a kcisit, kerüld ki a pocsoláyt, nem lépünk bele, olyan édesek! ...nem mondom, hogy nincs soha konfliktus, de semmi extra, és ahonnan indultunk.....:) én sosem erőltettem, hogy szeresse, sosem mondtam olyat, ha pl kimondta hogy nem szereti és sose fogja szeretni hogy de, szeretned kell mert a tesvéred, és ilyet nem mondhatsz. nincs olyan hogy valait kell szeretni, vagy van szeretet vagy nincs. inkább kiegészítettm hogy nem szereted hogy sok időt elvesz, és nem szereted, hogy vele foglalkozom helyetted. volt ütögetés is, stb. akkor mondtam, hogy nem muszáj szeretni, de bántasni viszont nem lehet. és mindig beszéltem a kicsi nevében a nagyhoz, hogy gyere ide, úgy szeretlek, most mg nem tudok beszélni, meg kjárni, de majd ha tudok, akkor mindig megyek utánad, és összevissza puszilgatlak majd mert úúúgy szeretlek. szerencsére a nagynak isteni a humora és ezeket is kicsit viccre vettük, ez sokat segített szépen hozzászokott, hozzáédesedett ő is a kicsihez. minap mondta hogy neki a kicsi a legjobb barátja.

a nagy 4 éves lány, a kicsi másfél éves fiú.